„A T-Com-mal és T-Mobile-al részben együtt, részben veszekedve, harcolva kellett elérnem, hogy a user experience legyen a fő szempont és ne a technológia.”

Seres Szilvia beszélgetése Tüdős Andrással, a Neostratus Zrt. műszaki igazgatójával.

C3, Freemail, Matávnet, Axelero, ADSL, IPTV. Mérföldkövek a hazai internetes technológia történetében. Úttörő jelleggel ott voltál ezeknél a fordulópontoknál. Honnan indul a történeted?

Anno létezett egy AD Grafikai Stúdió, ami Szüts Miklós festőművészé volt. Itt volt rendszergazda Gárdonyi Gergő, az egyik legjobb haverom. Együtt jártunk középiskolába és számítógépekkel bűvészkedtünk mindenféle ügyekben. 1997-ben négyen Kalmár Zoltánnal és Bárány Dénessel kiegészülve létrehoztuk a Computronic Kft.-t, ahol elkezdtünk mindenféle őrült számítógépes projektet kivitelezni. Volt amelyikünk értett a szkennerekhez, levilágításhoz, szoftverekhez, én a hálózatokhoz. Beletanultunk autodidakta módon. Számítógép hálózatot építettünk az Intercom-nak, de a Magyar Narancs szerkesztőségének is csináltunk. A fő tevékenységünk azonban a grafikai stúdiók kiszolgálása volt, ahol meg kellett oldani a nagyméretű nyomdai fájlok tárolását, konvertálását. Általában akkor hívtak minket, ha az Apple és a PC-s világot össze kellett kapcsolni, specialitásunk a Novell szerverek voltak Apple Mac környezetbe.

Amikor bejött a hálózat akkor mi már eleve internettel foglalkoztunk, úgyanis Gergő szerzett egy dialup accountot a SZTAKI-ba. Ez még nem is közvetlen internet account volt, ugyanis egy speciális protokollal lehetett valahogyan kijutni a netre. Előtte Compuserve-t használtunk, onnan töltöttük le a munkánkhoz szükséges szoftvereket, információkat. Az ezt megelőző periódusban pedig modemmel, BBS-eket használva vertük el a szüleink telefonszámláját.

Hogyan kerültél a C3-ba?

Emiatt a grafikus történet miatt a Szegedy-Maszák Zoli is járt az AD Grafikai Stúdióba. Közben a Műcsarnokban lévő Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központja (SCCA) Mac-eket használt és internethez is szeretett volna jutni. Zoli szólt, hogy menjünk oda és segítsünk. Nem volt szerver, hálózat, semmi. Nekünk is új volt a történet. Így életünk első bérelt vonalas internetét konkrétan a Műcsarnokba építettük ki, ami a Datanettől volt egy 33Kbps-es analóg bérelt vonal, 1995-ben. Ehhez szereztük be a KFKI-tól az első Cisco routerünket és tanultuk meg a konfigurálását. Rá egy évre költözött ki a Soros Alapítvány a várból, az Országház utcából és így adott volt a hely, hogy valami nagyobbat alkossunk közösen. Mészöly Suzanne felvetése volt a művészet és internet összekapcsolása, amibe bejött egy NGO vonal is, ahol különböző non profit szervezeteknek internet szolgáltatóként kellett fellépni. Ekkor már egyértelmű volt, hogy velünk dolgoznak tovább. Egyeztetnünk kellett a New Yorki Soros Alapítvány egyik munkatársával, illetve volt egy norvég cég, aki műholdas internetet szolgáltatott. A várban a háztetőre óriási műhold antennát szereltünk. A műholdról jött a nemzetközi internet, a Matávval pedig sikerült megállapodni, hogy legyenek telefonvonalak, bérelt vonalak. Matáv, norvég cég, internet szolgáltatás: összehoztuk. Így született meg a C3.

Tüdős András és Szegedy-Maszák Zoltán az SCCA irodában, Műcsarnok, 1995 vége, 1996 eleje
Fotó: C3 Archívum

Mennyire tűnt jó ötletnek Suzanne felvetése?

A piaci résznek is nagyon fontos evangelizációs lépcsői voltak, de az hogy a művészet és az internet összeért logikus volt. A kezdetekben a web mint olyan egy művészeti eszköz volt csupán, annyira nem volt triviális, ahogyan ma működik. Ma programozók csinálják a websiteokat és nem művészek. Van dizájn és grafikai oldala, de a web iparivá vált. A művészeti kreativitás és az internet lehetőségei a kezdetekben nagyon korlátozottak voltak. Számunkra, akik ebben a közegben mozogtunk azonban ezek mérföldkövek voltak, sőt az egész magyar internet történelemnek is a mérföldkövei lettek, függetlenül a művészeti száltól.

A C3 domain bejegyzése is egy mérföldkő lett a történetben.

A c3.hu domain név azt gondoltuk, hogy jár nekünk. Azonban akkor még a magyar regisztráció a SZTAKI-nál volt és az illetékes kolléga saját maga alkotta szabályzata szerint minimum 3 karakterből állhatott egy domain név. Először lett c3.net és nagy balhéval, Vámos Tibor akadémikus közbejárásával utasították a domain regisztrátort, hogy jegyezze be a két karakteres domaint. Az illetékes felmondott, én pedig fekete bárány lettem. Viszont ennek a nyomai mentén alakult meg az Internet Szolgáltatók Tanácsa (ISZT) a későbbiekben, ami átvette a domain regisztrációt. Kicsit aknamunkával, de ebből a balhéból lett gazdája a domain-eknek és utána az internet peering-nek, azaz a BIX-nek. Az internet szolgáltatók léptek és így kialakult egy non-profit együttműködés több száz milliós költségvetéssel, amibe mindenki befizet és ebből építik a hazai internetes kicserélő pontot, a kiszolgáló szervereket, azaz visszaforgatják a pénzeket.

Hogy nézett ki a piac ekkortájt?

Az Internet galaxis rendezvények idején kezdett az internet szolgáltatás mint olyan kialakulni. Akkoriban még modemes internet volt és évente gyorsult (14 kbps, 28,8 kbps, 33,6 kbps és 56 kbps volt a teteje). ISDN volt az üzleti vonalaknál, ahol 64 kbit/sec volt a szabványos sebesség. Teljes bolondok háza volt. A mi stratégiánk az volt, hogy a Soros Alapítvány mellett a Matávot is bevonjuk. Minden azon múlott, hogy a Matáv-tól tudunk-e vonalakat szerezni. Volt néhány szereplő a piacon még rajtuk kívül is: Elender, Datanet. A meccs a telefonszolgáltató és a többiek között ment hosszú ideig. Létezetett egy 40-es kék szám internet hívásokra, aminek a tarifáján mentek a veszekedések. Volt tüntetés is a Vérmezőn a Krisztina 55-el szemben, a Matáv székház előtt az olcsóbb internetért. Egerekkel vonultak fel az emberek a 90-es évek végén.

Internet.galaxis 1998, Iparművészeti Múzeum Fotó: Tüdős András

Mennyire volt segítőkész a Matáv?

Kettőség jellemezte: segített és akadályozott is. Egyrészt védte a pozícióját, de ugyanakkor megpróbált támogatóilag is fellépni. Straub Elek a Matáv és későbbi Magyar Telekom Nyrt. volt elnök-vezérigazgatója a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumi tagja volt. A Soros Alapítvány biztosított forrást, mi pedig szerettük volna, hogy a Matáv a nonprofit szféra kiszolgálásához infrastruktúrát adjon. Közben az ISZT-n belül is volt egy Matáv és a többi internet szolgáltató közötti szembenállás. Amikor a 2000-es évek elejétől gigabites vonalak lettek, akkor azon ment a harc, hogy a Matáv és a többi szolgáltató milyen feltételekkel kapcsolódik össze. Ott már igazi üzleti harcok zajlottak és ez valamilyen szintig még ma is megvan, hiszen a Telekom a legnagyobb infrastruktúrával rendelkező távközlési szolgáltató. Ez mostanra kezd csitulni, mert a hagyományos telefonvonalak jelentősége gyakorlatilag nulla. Most már sokkal nagyobb jelentősége van az optikai hálózatoknak, a földben lévő csöveknek, de a piaci erő és jelenlét még mindig a Telekomnak biztosít egy pozíciót.

Straub Elek a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumi tagja a C3 nyílt napján, háttérben a C3 webterminál prototípusa, Budapest, 1998
Fotó: C3 Archívum

Tényleg a C3-ba járt tesztelni netet a Matáv? Vagy ez már a legenda része?

Amikor a C3 WebTerminálokat megcsináltuk, akkor azokat úgy találtuk ki, hogy a város különböző pontjain legyenek kihelyezhetőek. Akkoriban Amerikában már megjelent az ADSL technológia, amivel telefonvonalon asszimetrikusan nagy sebességű internetet lehetett szolgáltatni, de ez Európában a Matáv-nál még nyomokban sem volt fellelhető. Teljesen rágerjedtünk. Ideális volt ugyanis a terminál számára. Azt találtuk ki, hogy adjon a Matáv drótot, mi meg szerzünk ADSL eszközt Amerikából. A probléma csak az volt, hogy még csak amerikai szabvány létezett belőle. Ez nem nagyon tetszett a Matávosoknak. A kompromisszumos megoldás az lett, hogy a Városmajori telefonközpontba betehettük. Oda lettek bekötve a terminálok vonalai a Déli pályaudvarról, az Országos Széchényi Könyvtárból, a Budagyöngye bevásárlóközpontból. A Matáv Fejlesztő Központjából jöttek és segítettek az ADSL vonalak és az optikai hálózat összekötésében, ami izgalmas volt. Ez megint egy úttörőség volt.

Minek volt köszönhető az úttörőségetek”?

Jártunk a világban és tájékozódtunk. Láttuk a technológiai lehetőségeket és a fejlődést. Meg volt bennünk az az aktivitás, hogy minél előbb szerettük volna kipróbálni és használni az újdonságokat. Mai szemmel akkoriban másként működött minden. Manapság az, hogy mindenki a legújabb okostelefont használja, természetes. Azonban 20 évvel ezelőtt ez nem volt magától értetődő, de érezhetően már akkor elkezdődött valami. Az internetes globalizáció azt hozta magával, hogy egyre gyorsabban juthattál hozzá a dolgokhoz. Mi azért voltunk úttörők, mert még internet se volt, de az Apple világgal, a Compuservvel, azzal hogy felültünk a repülőre és behoztuk az alkatrészeket – mert nem volt más megoldás – ezt csináltuk, ami benne volt a vérünkben. Igyekszem fenntartani ezt a mai napig. Nyilván egyre nehezebb, de nagyon jó életérzés, amikor az ember folyamatosan megújuló dolgokkal foglalkozik és olyanokkal is, ami előrébb van a normális dolgoknál, ami miatt többször hülyének néztek. A C3-ban Fernezelyi Marcival folyamatosan egymást gerjesztettük, hogy találjunk ki új dolgokat.

Pecsenyánszky István a Silicon Lab-ben, C3 Fotó: Tüdős András

Így jött a Freemail ötlete is?

Az is egy öngerjesztő dolog volt, hogy milyen egyszerű megcsinálni egy e-mail szolgáltatást. Volt hozzá ötletgazda és fejlesztő (Fernezelyi Márton), rendszergazda és fejlesztő (Pecsenyánszky István),  logó tervező és designer  (Erdély Dani és csapata), webfejlesztő (Szegedy-Maszák Zoltán) és én, mint hardveres. Biztosak voltunk benne, hogy összerakjuk. Volt egy C3-as rendezvény aminek az apropójára labor kísérletként megszületett.

Freemail

Mennyire segítette a C3 léte az úttörőségeteket”?

Az úttörőséghez mindig kell egy inspiráló környezet, ami mozgásteret is ad. A C3 mindkettőt adta, plusz a művészeti vonal hozott némi inspirációt. Én műszaki oldalról dolgoztam mögé. Felépíthettünk egy internet szolgáltatót anélkül, hogy komoly pénzekhez kellett volna nyúlni, ami egy hihetetlen lehetőség és vágyálom volt. Egy ilyet nem lehet önmagad által kitermelni. Nagyon sok tényező együttállásából lehet csak ilyet építeni. De hiába volt ott a pénz, ha nem lettek volna megfelelő emberek, akikkel ezt meg lehetett építeni. Nagyon gyorsan rengeteg dolgot tanultunk, ami nyilván a későbbiekben is jól jött.

Freemail flyer az 1997-es C3 nyílt napon.
Fotó: C3 Archívum

A Kitchen Budapest iránya mennyire egyezett a C3 kezdeti elképzelésével?

Más volt az irány. Design és szoftver fejlesztés volt a céljuk, ami egy inkubátorházat eredményezett, amiből a Prezi is kinőtte magát. A C3-nak is volt egy hőskora és van egy long tail” kifutása. A Kitchennek is megvolt a hőskora Matáv injekcióval György Péter révén. Persze kifullad az ilyesmi. Onnan is kikerült egy csomó ötlet, amikről nem is tudunk, de ez a fajta innovatív környezet nem fenntartható a végtelenségig, főleg úgy nem, hogy nincs körülötte egy gazdasági modell.

Mi lett a C3-as hőskorszak vége?

A Soros Alapítvány és a Matáv is kiszállt belőle. 1999 novemberétől a C3 Alapítvány önálló intézményként, non-profit, közhasznú alapítványként folytatta a megkezdett munkát. 2016-tól a C³ Alapítvány alapítói jogait az OSAS – Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület vette át. Önfenntartó módon azonban ilyen tevékenységet nem lehet csinálni. Normál környezetben ilyenkor sikerül betagozódni valamilyen olyan működésbe, ahol a város, az állam támogatja az intézményt. Erre jó példa az Ars Electronica Festival és társai. Ez Magyarországon nem volt realis, hiába próbálkoztak Peternák Miklósék mindennel. Ennek az lett az eredménye, hogy csomó kulcsszereplő – köztük én is, ahogy te is – kiszálltunk és elmentünk piaci irányba. Ez szükségszerű volt, ráadásul szakmailag szerettem volna tovább építkezni.

Tüdős András a C3-ban

Merre mentél tovább?

A Freemail 1999-ben 100 millió forintért átkerült a Matávhoz. A cégemmel pedig elkezdtünk bedolgozni a Matávnetbe. Simó Gyuri volt, aki hívott minket. Elkezdtünk egy csomó projekten dolgozni és szakérteni – adatközpont építés, webhosting és e-mail szolgáltatás –, majd egyre több mindenben kérték a segítségünket és egyre jobban bevontak. Gyakorlatilag egy szolgáltatás fejlesztési csapat lettünk. Egy ponton túl azt vettük észre, hogy cég a cégben vagyunk. A teljes Computronic ott ült bent a Matávnet-nél a Fogadó utcában, a világvégén. Volt egy fél szintünk és Zsuzsi, a titkárnőnk intézte az adminisztrációt, mi pedig dolgoztunk. Ez egy ponton túl feltűnt a Matávnet vezetőinek is és próbálták legalizálni a helyzetet becsábítva minket, ami az első körben nem sikerült. 2004-ben azonban én magam pályáztam meg a műszaki igazgatói pozíciót egy viszonylag hosszabb szösszenettel az akkori állapotok javítására tett javaslataimmal. Ezt befogadták és így lettem CTO a Matávnet-nél. A Computronic elaludt” egy időre és az összes munkatársam bekerült az Axelero-ba (ex-Matávnet, később T-Online).

Milyen fejlesztésekkel foglalkoztál?

Gyakorlatilag a műszaki fejlesztési vezetője voltam az Axelero-nak, de sokáig még nem én voltam a tényleges műszaki igazgatója. Akkoriban csináltuk az ADSL és kábelnet bevezetést, később jött az IPTV. Ezekben mind meghatározó szerepem volt. Utóbbinál már Magyar Telekom szinten csoport szintű projektvezető voltam. A T-Com-al és a T-Mobile-al részben együtt, részben veszekedve, harcolva kellett elérnem, hogy a user experience legyen a fő szempont és ne a technológia. Az IPTV-nek a kábeltévével szemben kellett versenyeznie, alap dolgokat kellett megoldani, mint a gyors csatornaváltás vagy a két tévé egy lakásban lehetősége.

Végül négy évig voltam felső vezető. 2007-ben beolvasztották a T-Online-t a Telekomba. Először a vezetékes dolgok olvadtak össze, majd a mobil világ és a vezetékes, ami a T-Mobile és T-Home integráció lett és aminek végeredményeként megszületett a Magyar Telekom. A T-Mobilos összeolvadás harcait már nem csináltam végig, ugyanis az összeolvadással egy időben egy nagyon agresszív szervezeti átalakítás is zajlott. Gyakorlatilag a T-Mobile-os vezetők lettek a technológiai rész vezetői. Maradi István lett a CTO. Én bekerültem egy osztályvezetői pozícióba és a mozgásterem szinte nullára szűkült. Nem tudtam érdemben már semmivel sem foglalkozni. A végső pont az volt, amikor megbüntettek, mert a külföldi leányvállalatokat segítettem az IPTV projektjeikben.

Hol folytattad tovább?

Az Invitel nemzetközi leányvállalatához kerültem Bécs-Budaörs ingázással, de közben Budafoki Róbert is megkeresett és a felhő alapú számítástechnika („cloud computing”) történetben a Central Europe On-Demand, majd új nevén a Neostratus CTO-ja lettem. Hét éve üzleti cloud platformokat építek nemzetközi környezetben. Ennyi az én sztorim.

A Telekom minden kreatív és innovatív embert kitolt magából. Ma már visszagondolva ezt egy természetes folyamatnak látom. A nagyvállalati kultúrák nagyon nehezen kezelik a kreatív és innovatív embereket, főleg akkor, amikor egy nagyvállalat piacot épít és a technológiailag új dolgok folyamatosan jönnek. De ha belegondolsz 2008 óta nagy áttörés nem történt ezen a téren. 3G-ből lett LTE – negyedik generációs vezeték nélküli adatátviteli szabvány – gyakorlatilag ez az egy nagyobb technológiai változás volt, illetve végre építkeznek optikával, de ugyanaz az IPTV működik, ugyanaz az ADSL ill. kábelnet, az Origo-t eladták. Csodák nincsenek. A felhő alapú számítástechnikában a telkók alig képesek labdába rúgni. Az igazi fejlődés a kütyük és a szoftverek terén zajlik régóta.

Gondoltad volna hogy ide jutunk és ilyen gyorsan a technológia révén?

Benne volt a pakliban. Az, hogy a mobil világ ennyire átveszi a dolgokat, az nem látszódott. A mobil technológiák sebessége sem, csupán az irány. Az internet szerepének mindennapos közművé válása sem, de az érezhető volt, hogy ez egy forradalom. Ma iskolás gyerekek mobiltelefonon online élik az életüket reggeltől estig. A szomorú ebben az, hogy az oktatás ezzel nem tud lépést tartani, nem tud vele mit kezdeni. A gyerekek nem az iskolában tanulják meg, magát tanítja a cucc. Mindent autodidakta módon tanulnak.

Mennyire válhat az autodidaktaság a jövő oktatási formájává?

A megújulás habitus és emberi hajlam kérése. Van aki szereti a folytonosságot és hajlandó ugyanazt csinálni és vannak, akik meg nem. A technológiában van egy folyamatos fejlődés. Itt az a kérdés, hogy az ember a fősodrás irányának mentén focizik, vagy az oldalágakon. Vannak technológiai szakmák, melyek 100 éve ugyanazok. Konnektort szerelni ugyanúgy kell, mint amikor bevezették. 10-20 éve még a mobil technológiák sem voltak sehol. Ma meg már több a smartphone mint a hagyományos telefon. Ezek iszonyú nagy változások, de az innováció és a radikális nagy fejlesztési lehetőségek szűkölőben vannak olyan értelemben, hogy sokkal kisebb az inkrementális fejlődési potenciál. Nyilván globális méretben ezek is hatalmas lépések, de más típusúak. Más volt az, amikor 14,4 Kbps-ről felmentünk 1 Mbps-re, és más az, amikor 1 Gbps-ről 10 Gbps-re. A mobiliparban az, hogy mi történt az elmúlt 5 évben óriási robbanás, de kevésbé izgalmas számomra, mint az előző időszak áttörései, amikor a semmiből építettünk fel valamit.

A kutatás az NKA támogatásával valósult meg.

Megosztom

Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.