„Végre valaki megmutatta, hogy mit tud ez az Internet!”

Seres Szilvia beszélgetése Erdély Dániel tervezőművésszel, feltalálóval, aki cégével az aDamStudióval, később az Option.hu Kft-vel 1996-tól rendezte az Internet.galaxis programsorozatot

Képzőművészek által készített plakátok az 1999-es Internet.galaxis-ra. Forrás: Internet.galaxis’99 katalógus

1996-ban  Média-díjat kaptál  az Internet-kultúra népszerűsítéséért. Mit jelentett a 90-es évek közepén népszerűsíteni a digitális kultúrát?

Az internet kultúráért kapott Bookmark díjamról a legfrappánsabb indoklást Kelemen Gábortól hallottam a díj átadása után: „Végre valaki megmutatta, hogy igazából mit tud ez az Internet!” Gábor aztán hamarosan bekerült a Matáv csapatába, ami akkor indult a MatávNet-tel. Ennek lett a projektvezetője Geréb János, aki kicsit irigyelte is ezt a díjat. Azóta is mindkettőjükkel jó barátok maradtunk.

A „digitális kultúra” kifejezés eléggé öszvérjellegű. Annak idején nevettünk is rajta, hiszen sokáig nem a kultúra volt a digitális, hanem annak médiuma. Később arra vonatkoztatták, hogy ki mennyire ért a kompjúterekhez fejlesztőként vagy felhasználóként. Azt a viszonyt jelenti, amellyel a modern informatikai eszközökhöz nyúlunk annak érdekében, hogy a társadalmi, kulturális és egyéb intellektuális, esztétikai és akár anyagi érdekeinket kielégítsük, kiegészítsük.

A legizgalmasabb lehetőségek azokban a fejlesztésekben rejlettek és rejlenek, amelyeket más médiumokkal nem lehetett hatékonyan megoldani, amelyeket csak ez a médium tett elképzelhetővé. Hihetetlen hatékonyságú és komplexitású, valamint nagyon szellemes, látszólag egyszerű fejlesztések születtek a világban és itthon, amelyeket a hazai közönség alig-alig ismer. Még kevésbé használ. Ilyen küldetése is volt a Galaxisoknak. A világháló szédítő lehetőségeinek bemutatása. Ehhez képest most mit látunk? Néhány régen használt funkció informatikai felületre áttelepített változatának napi, rutinszerű használatát. Ezért sem ártana az Internet.galaxis sorozat folytatása.

Mikor hallottál először az internetről?

Radnai Tamás a Hungary Network alapítója a japán e-mail címéről küldött levele révén hallottam először róla. Valaki kiprintelte, azt olvastam el, majd pár hónap múlva Fernezelyi Marci barátom feltelepítette a Macintoshomra a Netscape-et és a levelezőprogramot. Kapcsolatom a műszaki egyetemről volt. Radnai a Hollósi Information ExChange levelezőlistájának (HIX) volt a tagja és 1995-ben azt kérdezte tőlem, hogy terveznénk-e az új, internetes cégének arculatot. Mondtam, hogy igen, de nem tudom pontosan, hogy mi az az Internet. Mondta hogy nem baj, majd elmagyarázza. Pár hét múlva kiderült, hogy az unokatestvérem, Hanák Péter ennek az egyik guruja, tanára, aki akkoriban Lengyel Veronikával a BME-n egy internetes labort is üzemeltetett.

Velvárt András, Pecsenyánszky István, Fernezelyi Márton mind nála tanultak és ott voltak a laborban. István mutatta meg nekem egyrészt az internetet – valami dél-amerikai család integetett tartalomként – illetve írt egy olyan scriptet, ami az én képernyőmön a kurzort húzogatta úgy, mintha az egeremet én magam mozgatnám. Hátborzongató volt, ugyanakkor nagyon lelkesítően is hatott rám. Azt jelezte, hogy itt valami óriási dolog született a hálózatokkal, a World Wide Webbel. Elhatároztam, hogy ezt meg fogjuk mielőbb mutatni az egész országnak. Az első heurisztikus felkiáltásom az volt, hogy ez „Ablak a világra!”.

 

Internet.galaxis katalógus, 1998
Fotó: Fekete Zsolt

 Ennek az ablaknak a kinyitására” jött az Internet.galaxis ötlete?

Nem tudtam az akkor már szerveződő Pillangó-hatás kiállításról, ahol a Soros C3  és a Datanet már elindított az Internetto-s Nyírő Andrással egy vonalat. Ők kicsiben akarták adagolni az új médiumot. Én viszont mindenestül akartam rászabadítani az országra. Sikerült is, mert tömegek voltak 1996 februárjában az első Internet.galaxison a Budapest Galériában. Ott volt az első megbeszélésünk a galéria képviselőivel és a szervezőkkel. Emlékszem, hogy szinte azonnali döntés született arról, hogy odavihetjük a témát. Nagyon izgalmas volt számukra is a kezdeményezésünk. Három hónapunk volt az előkészítéséig. Az első felkeresett szponzor – azt hiszem, az EuNet – azonnal igent mondott a megkeresésünkre, és utána sorban jöttek a többiek is.

 

bélyegek, Internet.galaxis 97
Forrás: Fernezelyi Márton

Elnézve a szponzorok listáját elképesztő támogatói kör és állami szerepvállalás is volt az Internet.galaxisokon évről évre. Az elsőn, 1996-ban 12 terminálon, felkészült oktatókkal ismerkedhetttek a látogatók az internet világával.

Az elsőnek főleg ismeretterjesztő és népszerűsítő jellege volt, de már itt is behoztunk különleges témákat.  Még sokkal jobban megalapozhatta volna az ország fejlődését nagyban elősegítő privát médium elterjedését. De cél volt az is, hogy aki online kommunikál az a Galaxison  fizikailag is találkozhasson a többiekkel, ismerőseivel. Óriási siker volt, nem fértek be a Budapest Galériába az emberek. Nem volt kérdés a folytatás. Minden évben nulláról indultunk, semmink sem volt és rendszerint a pénzeket csak a megnyitás napján kaptuk meg, mert bizalmatlanok voltak a támogatók. Az elején nagyon nagy volt a nyüzsgés, miniszterek, cégvezetők, alapítványok jöttek, mindenki részt akart venni benne.

Dr. Magyar Bálint és Erdély Dániel az első Internet.galaxis megnyitóján, Budapest Galéria, 1996. február 28.
Forrás: Erdély Dániel

Ki értett az induláskor leginkább a területhez?

Informatikusok és hálózatfejlesztők. Leginkább a mérnökök foglalkoztak a területtel és kevés teoretikus volt. Később elsősorban a társadalomtudósokat érdekelte. Internetcsatlakozás sem volt többnyire a kiállítási helyszíneken, ezért a hálózatépítők azt minden Internet.galaxison kiépítették.

A következő Galaxison ellenfórumot is tartottatok György Péter vezetésével. Ezt miért tartottátok fontosnak?

Annyira körültekintőek voltunk, hogy rögtön az elején ellenfórumot is szerveztünk magunknak, ami Beyer Péter ötlete volt. Éreztük és érzékeltetni szerettük volna a behálózottságban rejlő veszélyeket is. Az Internet nem csak egy demokratikus médium, hanem egy erősen kontrollálható dolog volt – érezhetően már akkor is. A hatalom által visszanéző szemet is jelentett egyben. (Az Ellenfórum beszélgetésének résztvevői Ádám Katalin – MKM, Krupanits Sándor – Hírközlési Főfelügyelet elnöke, Nyíri Kristóf – ELTE BTK Filozófia Tanszék, Pap László – BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar tanára, dékán, Tillmann József Attila, esztéta, JPTE Filozófia Tanszék, Tószeghy Zsuzsanna – Országos Széchényi Könyvtár, Gyúrós Tibor – Informatikai Vállalkozók Szövetségének elnöke és Nádori Péter – újságíró voltak.)

A másik pedig a géphez kötöttség volt. Szerettük volna figyelmeztetni az embereket arra, hogy ne feledkezzenek meg a természetről, a fizikai valóságról.

1996 áprilisában tematikus ötletpályázatot írtatok ki  a Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési Program és az Insight Copernicus program keretében digitális tervezésben jártas képzőművészeknek, iparművészeknek és alkalmazott művészeknek Magyarország hivatalos internet-bejelentkező képének megtervezésére”. Mennyire volt sikeres a „Magyarország arca az interneten”pályázat?

Emiatt is voltak támadások, hogy a Matávnak vagyunk a vazallusai. Amit legfeljebb azért gondolhattak, mert elég nagy támogatást kaptunk tőlük. Nyírő Andrással volt a pályázat kapcsán egy komolyabb vitám. Azt állította, hogy olyan hogy „hivatalos honlap” nem létezhet. Ő a privát médium jellegét hangsúlyozta az internetnek. Ettől még – úgy gondoltuk – lehet az országoknak hivatalos oldala is, és mint ahogy később kiderült, igazunk volt. Pár igazán közepes honlap érkezett be és eközül választottunk. Összesen hét-nyolc pályaművel neveztek. 

Mi alapján alakítottátok tovább a galaxisok koncepcióját évről évre?

Nagyon komolyan előkészítettük minden évben a Galaxisokat, körülnéztünk, beszélgettünk, konzultáltunk, tájékozódtunk. Néztük, hogy minek van aktualitása, hogy mi, miután következhet. 1997-ben a Szépművészeti Múzeumban rendeztük a Galaxist, amely a tematikáját illetően elsősorban művészetről, múzeumról, tudományról és az oktatásról szólt. (Az Internet.galaxis törzscsapat tagjai voltak: Beyer György, Beyer-Dóczy Péter, Gergely Klára, Ernyei Sándor, Dóczy Márta, Kőszegi Péter, Bognár Gusztáv, Toldy-Shedel Emil, Nagy Károly, Somogyi Endre, Noll János, Herner Dániel, Erdély Simon.)

Az Internet.galaxisok költsége egyre nagyobb lett. Emlékszem, hogy azért volt például pénzlevonás – 600.000 Ft – mert a megnyitóra nem tudtuk feltenni alpinistákkal azt a hatalmas nagy gömböt a szponzorok logóival, ami az Internet.galaxis ikonja volt. Egy olyan problémát oldottunk meg viszont a múzeumnak, amit általában „nem lehet” Magyarországon megoldani. Azt hogy a múzeum és a könyvtáruk ingyen telefonálhasson egymással. Ugyanis két külön kerületben voltak – ehhez Matáv vezérigazgatói szintű beavatkozás kellett akkor – de megoldottuk.

 

Művészetről, tudományról, oktatásról az informatika segítségével, Internet.galaxis 97, Szépművészeti Múzeum, 1997. február 27- március 5.
Forrás: Erdély Dániel

A cégünk, az AdamStudio akkori éves forgalma elérte a 35 000 000 Ft-ot és át tudunk költözni egy jobb irodába. Izgatott minket a dologban lévő kimeríthetetlen potenciál. Rengeteg ötletünk volt, amiből sokan mások csináltak üzletet. Én pedig nem szerettem volna domain név árus lenni. Inkább az új médium lényegét kerestem. Annak idején sokáig foglalkoztam programozókkal együtt azzal, hogy a hálózatot még mire lehetne használni, milyen új útjai lehetségesek a fejlődésnek.

Az egyik ilyen ötlet a Freemail volt, amelyet a Hotmail tapasztalatai nyomán kezdeményeztem a C3-nak. Személy szerint Peternák Miklósnak és Fernezelyi Mártonnak.

A Freemail első arculatát is mi készítettük. Emlékszem, hogy óriási viták és veszekedések voltak az első Galaxis környékén arról, hogy ingyenes legyen-e az internet vagy olcsó, illetve fizetős vagy sem. A Freemail most is ingyenes, de akkor még a kezdetekben hirdetésmentes is volt.

 

Freemail hirdetések 1996-ból
Forrás: Erdély Dániel

Több internettel kapcsolatos program megszervezésében és megvalósításában is résztvettünk, mint például az 1996-os IOI’96 Nemzetközi Informatikai Diákolimpia Veszprémben, vagy a MAK Internet Show az IFABO-n 1996-ban, vagy a Múzeumi Multmédia Majális informatikai témájú előadássorozatainak arculata és programjai. Szerettünk volna egy Internet szalont nyitni a Madách téren, de a dokumentációnk titokzatos módon eltűnt megvalósítás előtt és nem jutott el a potenciális támogatóinkhoz.

IOI’96 Nemzetközi Informatikai Diákolimpia, Veszprém, 1996
Forrás: Erdély Dániel

Az aDaM Studio által szervezett kísérőrendezvények: Multmédia bemutató, IOI Atlantisz, Internet-oktató klub, Számítástechnika-történeti kiállítás, A magyar szoftver legjava szakmai bemutató és előadássorozat.

A cégek, szolgáltatók és az üzleti világ mellett a művészeti rész is bemutatkozott évről évre a Galaxisokon. 1998-ban a C3 mellett Gefried Stocker, a linzi Ars Electronica Központ vezetője,  Astrid Sommer, a karlsruhei ZKM vezetője és Alex Adriaansens a rotterdami V2 képviseletében mutatta be az intézményüket. Miért tartottad fontosnak az Internet és művészet kapcsolatát is bemutatni?

A C3 -on keresztül jött be az Ars Electronica. Mi egy nagyon széles spektrumot akartunk bemutatni. Peternák Miklósnak konkrét levelezőpartnerei, ismerősei voltak a meghívott előadók, akik rajta keresztül jöttek hozzánk. Több médiaművészt is vendégül láttunk. Itt volt – hogy csak pár nevet említsek – Olia Lialina, Yukka Ylitalo, Andreja Kuluncic stb.

A legelső művészeti projekt egy nemzetközi online beszélgetés volt Roskó Gábor egy képéről az Internet.galaxison. Megcsináltuk a Pilinszky fényképei című kötet on-line változatát. Kezdetben Wéber Imre, Fernezelyi Márton és Szegedy-Maszák Zoltán csinálták a legérdekesebb dolgokat. De sikerült a Digit Kft-t is megnyerni, hogy éjjel nappal nyomtassanak nekünk plakátokat az 1999-es bemutatónk ideje alatt. Dárdai Zsuzsával és az Árnyékkötőkkel megszerveztük, hogy képzőművészek, reklám- és elektrografikusok CD-n vagy DVD-n adjanak le számítógépen készített nagyfelbontású digitális munkákat, amelyeket az „idő” téma köré szerveztünk és a helyszínen nyomtattunk ki, majd akasztottunk fel a Műcsarnok falaira. Korábban, például az egyik első számítógépművészeti Digitart kiállításnál 1990-ben még a számítógép teljesítménye és a programok ismerete volt a meghatározó, itt 1999-ben a gép már „csak” egy eszköz volt a képzőművészek számára.

 

Gerhes Gábor és Nemes Csaba plakátja a Galaxisra
A dátum, Internet.galaxis 1999. február 25 – március 3., Műcsarnok
Forrás: Internet.galaxis 999, katalógus

Meddig volt érdekes, újszerű a művészeti rész?

A Műcsarnokbeli kiállításig, az az 1999-ig. Akkor a Dátum volt a Galaxis tematikája és ott fordult meg minden. Egyrészt azért mert ez az egész Y2K – a 2000-dik évre előrevetített számítógépes világösszeomlás rövid neve –, mely szerint a számítógépek nem tudják értelmezni a 2000. év rövidített megjelenését – egy kamu dolog volt, amire nagyon rájátszottak a cégek, mert ez nagy üzletet jelentett nekik. Válságstábokat alakítottak, szakértőket hívtak, tanácsokat adtak. Persze semmi baj nem volt belőle. 2000-ben visszaszorult a művészeti rész. Ennek az is volt az oka, hogy támogatást alig kaptunk és ezt nem nagyon tudtuk finanszírozni. Ehelyett kreatív ötleteket vittünk a projektbe, mint a Pixeltombola, op.hu (a mai blogok ősváltozata), Alarmsite, Openmail. Ezek igazi webes fejlesztések voltak.

Miért lett a vége a Galaxisoknak?

A támogatások csökkenése miatt nem tudtuk az Internet.galaxis széles spektrumát megtartani. Csökkent a médium kulturális és civil jellege. Az üzleti világ szinte egy ipari, kereskedelmi vásárt csinált belőle. Kiszorultak az egyéniségek. Hiába rendeztük a 2000-es bemutatót a Néprajzi Múzeumban, a kulturális részt nem tudtuk megerősíteni. Öt év alatt összesen körülbelül 30.000-en fordultak meg a Galaxisokon és még legalább 100.000-en on-line. Az Internet elterjedt, nem volt akkora hívóereje. A Galaxisok látványa is sajnos iparivásár-hangulatot sugallt. Egyre jobban rátelepedett látványban és témában is az üzleti világ. Miközben engem kifejezetten egyéb aspektusai vonzottak: az oktatás, az állam és polgár viszonya a főcsapás nem erre haladt és szerintem máig nem talált magára Magyarországon a civil médium jelleg.

Internet.galaxis 1998, Iparművészeti Múzeum
Fotó: Erdély Dániel

 

A Műcsarnokban megcsináltuk 1999-ben még a nagysikerű Reklám az interneten konferenciát. Nem volt olyan reklámügynökség, amely ki mert volna maradni.

Az Internet.galaxis egy igazi, minden irányban érzékeny és figyelő programsorozat volt. Utólag van egy olyan képe, hogy elveszítette a kulturális jellegét és elcsúszott az üzlet felé. Nem a szervezők szándékai, hanem a piaci törvényszerűségek miatt. Nyilván tudtunk volna plusz aspektusokat találni, de a támogatók fokozatosan kiszálltak.

2001-ben csináltunk egy „utó-Galaxist”, ahova csak Z. Karvalics László és kutatócsapata jött el az ITTK-ból (BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ), akik már korábban is részt vettek a programokon, beszélgetéseken. A Műcsarnokban még humoros báb-előadásuk is volt, ahol az állat-figurák egy-egy ismert Internet-piaci szereplőt jelenítettek meg. Az összes régi Galaxis-plakátot kitettük és kicsit olyan underground, alternatív hangulata volt az egésznek. 

Az ellenfórum behozta az előrevetített félelmeket?

Összességében lesújtó a mai véleményem. Ha felmegyek a világhálóra és megnézem, hogy mit használnak és miért, illetve mire, akkor alig találom jobbnak, mint a tévét, vagy a bulvár sajtót.

Én, aki szinte – humorosan szólva – „internetguruként” kezdtem, ma már inkább szakfelhasználó vagyok. A Hálózatnak azokat a mélységeit ismerem például, hogy hogyan lehet interneten kooperálni művészeti vagy tudományos projektekben. Ezt ugyan régebben is csinálták, de mára teljesen kinyíltak a körök és ez nagyon nagy erőforrás mind a két oldal felé. Művészek tudnak kommunikálni tudósokkal, egyre jobb az ismeretterjesztés és ismeretszerzés lehetősége, az érdekvédelem. De Magyarország ebben is nagyon le van maradva. Szinte csak magyar fejlesztéseket használunk. Sok mindent el sem tudtam képzelni annak idején, ami mára megvalósult. Ilyen például a hatalmas közösséget átfogó Answerbag fejlesztés. Szinte bármilyen kérdésre azonnal választ kap, aki belép ebbe a rendszerbe. Méghozzá élő emberektől és specifikusan.

Az egyik legnagyobb bánatom– ami például a vörös iszap katasztrófánál és az árvizeknél is nagy segítség lehetett volna – hogy a korábban említett Alarmsite-ot, amelyet 2004-ben részletesen is kidolgoztam és egy közösségi, rögtön segítő portál lett volna – nem sikerült bevezetnünk. Érdeklődés ugyan volt. Bemutattam kormányzati szinten, de végül nem valósult meg. Pedig a civil szolidaritás ilyen eszközökkel nagyon hatékonyan működtethető lenne. Talán azért sem támogatták az illetékes szervek, mert az állam és egyes alapítványok ezen feladatok megoldását magáénak szeretné tudni, de az sem kizárt, hogy – hibásan – félnek a civil szféra túlzott megerősödésétől. Szerintem éppen elő kellene mozdítania a jól működő államnak a civilek spontán összefogását.

Kapcsolódó beszélgetések: 

„A határokon belül maradni egy művésznek érdektelen. Mindig ezeket kell feszegetni.”
Seres Szilvia beszélgetése Fernezelyi Márton, informatikus és médiaművésszel

„Sejtések felé az ember folyamatosan tanulva indul el.”
Seres Szilvia beszélgetése Szegedy-Maszák Zoltánnal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vezetőjével

„A .hu velünk kezdődik.”
Seres Szilvia beszélgetése dr. Kovács Lászlóval, az MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályának (DSD) alapító-vezetőjével és dr. Micsik Andrással, az Elosztott Rendszerek Osztály csoportvezetőjével

Seres Szilvia beszélgetése Szakadát Istvánnal, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensével

 

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

Megosztom

Written by:

Comments are closed.