„2010-ben, 10 év digitális alkotás után rádöbbentem arra, hogy ha jön egy elektromos vihar, akkor minden lenullázódik, amit eddig építettünk.”

Seres Szilvia beszélgetése Tóth Krisztiánnal, a CarnationGroup/POSSIBLE CEE vezetőjével, kreatívigazgatójával.

Rendszertervező mérnökként végeztél, majd a MALÉV-nál futottál be szép karriert, de én a ParaRadioból és mindenféle egyéb szubkulturális aktivitásaid révén ismerlek. Honnan indul mindez?

1992-ben költöztem fel Budapestre, ahol a Műszaki Egyetemre jártam, de már előtte a zalaegerszegi zenei-kulturális underground közösség tagja voltam. A Második látás fanzine-ek fénymásolása, Hortobágyi László, Test Department, Les Tambour Du Bronx, Front Line Assembly, A.c.t.u.s. másolt kazettáinak tovább másolása és Commodore 64 játékok cseréje mindennapi tevékenység volt. 1990-ben voltam a Cro-Magnoni Cola – magyar indusztriál zenekar – koncertjén Zalaegerszegen, ahol egy nagyon durva kivetítés volt a kivilágítatlan színpad mögött a zenekar hátterében durva hardporno, atomrobbanás vizuállal, amit az emberek a földön ülve néztek csendben.

Cro-Magnoni Cola (C.M.C.): Vörös földek, 1989

Ezeken a korai eseményeken még csak sodródtam, de már akkor igyekeztem megosztani azt, amim volt zeneileg. 1988-tól nagyon sokat stoppoltam itthon. Aztán 1992-ben nyomtunk egy ötven napos stoppot az egyik legjobb barátommal 20.000 Ft-ból Európában és utána minden évben nyáron mentem. Nem loptunk, nem csaltunk, de rengeteg kalandunk volt. Fontos élmények ezek.

Hegedűs Feri (Hege) és Tóth Krisztián (Hitch), 50 napos stop, 1992
Forrás: Tóth Krisztián

A Hitch (hitchiker) becenév akkor innen van.

Igen. A nagybátyám – aki anno szintén disszidálni akart – félve nézett minket, hogy ezek ugyan mit akarnak. Tényleg volt egy naiv exit-tervünk, hogy eljutunk valahogyan Londonba, és onnan irány Amerika. Egy fényképezőgép-barter lett volna az egyik teherhajó-potyautas-jegy, a másik valami szesz, amit Hegedűs Feri (Hege) barátom hozott magával. Kint volt pár lemezbolt, ahova tudtuk, hogy be kell jutni és lemezeket kell haza hozni. A Muslimgauze nevű zenekar volt akkor a nagy kedvencem és szerettem volna itthon is megmutatni. Mindeközben a Műszaki Egyetemen kicsit kilógtam az ottani arcok közül. Közlekedés mérnököknek tanultunk és mindenki műszakilag volt autó mániás, míg én a járművek formáit és a művészetet szerettem. Azért mentem oda, mert informatikával, rajzzal és dizájnnal hobbi szinten foglalkoztam, és mivel szerettem az utazást – ebből szuper tudományos alapokon össze is állt – hogy akkor közlekedésmérnök leszek.

Másolt zenék, házibuli, Zalaegerszeg, 90-es évek
Forrás: Tóth Krisztián

 

Mennyire sikerült a Budapesten megismerkednek az underground körökkel és a zenei szcénával? Kerested a kapcsolatokat?

1994-ben amikor rengeteg zenét összegyűjtöttem és különböző klubokba jártam, akkor Villaroel Hektor az egyetemen szólt, hogy a Tilos mellett van egy rádió a 98MHz-en, és hogy nem akarok-e műsort csinálni. Mondtam neki, hogy biztos, hogy nem. Azért hallgattam és gyűjtöttem zenéket, mert a rádióban nem találtam olyat, ami tetszett volna. Végül is azért bementem megnézni és volt egy diszkrét bája az egésznek, amiből adódott, hogy teszek egy próbát. A Műszaki Egyetem E épületének a tetejéről adtak egy 100 wattos minimál adóval. Az első alkalommal a liftben találkoztam Kelemen Bélával és Szörnyi Krisztával, aki – mint később kiderült – előttem csinálta 8-tól 9-ig a Gázt! című műsort, ahova olyan magyar underground zenészek voltak meghívva, mint például a Korai öröm, a FreshFabrik, akik akkor tűntek fel és még nem adtak interjúkat kommerciális csatornákon. Ezután jöttünk mi a Das Labor című kísérleti indusztriális műsorral, ahol végül is Kelemen Béla lett a technikusom. 80% zene 20% duma. A zenék nagyon adták az ívet, én kevésbé voltam jó. Mindenféle kísérletező dolgot bemutattunk és átütő siker lett. A műsorvezető kollégáim nem voltak hozzá szokva ahhoz, hogy betelefonálnak a műsorokba, nálunk állandóan csengett a telefon, hogy mik ezek a zenék, honnan vannak.

 

Kelemen Béla, Forgó úr, Szörnyi Krisztina, Tóth Krisztián, 1994
Forrás: Tóth Krisztián

A kevésbé ismert, független kiadós zenéknek lett egy közepes méretű rajongótábora. Volt például egy pestszentlőrinci zeneőrült nyugdíjas, Forgó úr, aki annyira addikt volt, hogy vette fel kazettákra a műsorainkat, és folyamatosan jött zacskónyi kazettákkal, hogy másoljon. Az egyik szintén érdekes hallgatónk volt Rónai András (Quart), Scorn rajongásunk is közös volt. A hallgatók átlag feletti zenei kultúrával rendelkeztek. Lett egy kb. 5000-es fős hallgatói táborunk úgy, hogy nem igazán promótáltuk a műsort. Utánunk jött Palotai Zsolt népzenei műsora. Én még befejeztem egy zuzós Laibachal és utána Palotai letisztította. Futott a műsornak egy melléklete is, a Fogaknak csikorgatása, ami nagyon extrém volt, tényleg a meghallgathatóság határán mozgott.

X-Lab partykon is résztvettél?

Azok párhuzamosan a magyar electro- és acidkultúrában ekkor kezdődtek DJ Titusz és Tadeusz révén. Valahogy belesodródtam úgy, hogy nem használok drogokat, nem dohányzom, nem iszom alkoholt, de mindenki körülöttem a szubkultúra adottságaiból adódóan élt ezzel. Jobbnál jobb, legendás partykon voltam ebben az időszakban. Volt egy Fáklya Klubos buli is, ahol megjelent Mészöly Suzanne, aki elkezdett arról beszélni, hogy online rádiót indítanak és hogy rólam nagyon jókat hallott. A 98MHz-ből kicsit kilógtam, mert túl zajos/underground volt a műsor. A szövegek alá folyamatosan hangkollázsokat kevertünk, a beszélgetés alatt semmilyen szabályt nem tartottunk be, és a főszerkesztővel ebből volt is konfliktus. A vége az lett, hogy két év után eljöttünk. Sőt, most már elárulhatom azt is, hogy volt egy vastag piros könyv, amibe a vendégek írtak és az nálunk van. Sok jó műsor volt akkoriban, de hármat kiemelnék még: Náray Marci a Lepcsánkát, Janó Tamás (Juice) a Rétegelt lemezek című műsort vezette, illetve Biljarszki Emilnek is volt műsora.

Rónai András bejegyzése a műsor megszűnésekor, Das Labor vendégkönyv, 90-es évek második fele
Fotó: Tóth Krisztián

Suzy meggyőzött arról hogy az online rádióé a jövő?

B2Mennel később a C3 tetőterében, a konyhában szembe lévő pici lyukban már arról beszélgettünk – ez volt a ParaRadio székhelye 10 nm-en – hogy lesz egy 12 konkurens usert bíró RealAudio szerverünk és Maróy Ákos, Antal Gergely (pgaAlieN), illetve Kuti Sándor (Vakond)– aki ekkor a Petőfi Rádió munkatársa volt – majd tudja a technikai dolgokat. Volt egy nagyon érdekes nyári gyűlés is, ahol alapítók vettünk részt. Erre az életrajzomban az autodidakta módon összeszedett audio (Saw32, SoundForge, CakeWalk, Cubase) és vizuális szoftverek tudásomat tüntettem fel, aminek Molnár Dani (B2MeN/soobrosa) nagyon örült. Az asztalnál ült Simó Gyuri, Csejdy András, Bari Máriusz (D4M4g3, Ld50.hu, a Nyócker egyik forgatókönyvírója), Antal Gergely (pgaAlieN, MachoPoker, Machomedia), B2Men, Jinx, Suzy. Simó akkor a portál szót már tudta, mert éppen New Yorkból érkezett vissza, ahol olvasott róla valamelyik újságban. Utána még rengetegen megjelentek a C3-ban, például Pita (Nótári Péter, később NeonMusic), Valdi (Valdinger Gábor, BladeRunnaz), Tricky (Éder Bálint, Brill), she (Csekey Ildi, WaltDisney/Cink.hu), Somac (Somogyi Endre, IAB ügyvezető), Boldog Ferenc (Happy) és még vagy 40-en (pararadio.hu).

Miklós Tamás (Hanx), Tóth Krisztián (Hitch), Pelyhe Szilárd (Atx) a ParaRadióban, 90-es évek második fele
Forrás: Molnár Dani (B2MeN/soobrosa)

A ParaRadioban is volt műsorod?

Annak ellenére, hogy analóg rádióból érkeztem a ParaRádióba – ami már digitális volt – már egyetlen műsort sem csináltam. Szerkesztő-koordinátor lettem valahogy. A C3 és a ParaRadio szervesen integrált odavissza. A C3 Auditóriumában előadásokat, bemutatókat tartó vendégeket, külföldi rezidens művészeket a rádióban mindig bemutattuk, mint például az ETOY hacker arcok, vagy japán és skandináv interaktív művészek. Az első év alatti kemény magon túl voltak, akiket már csak e-mailen keresztül ismertem. A rádióból sok érdekes projekt kinőtt. 1998-ban volt sátrunk és DJ Ciánként felléptem a Szigeten egy nappali ambient helyszínen is. Egy random rosszul működő rádiót kevertem rá a zenéimre, ami elég érdekes kollázs lett. Közben belesodródtam független művészként pixel art bannerek, arculatok tervezésébe. Akkor az Inertia nevű gyűjtőportál volt az egyik ilyen fontos pixelszabászati hely, ahol Hitch pixelbannerei címmel virtuális kiállításom is volt, de a polótervező versenyén egy második helyet is elértem, a Subbacultha hírlevél ASCII art fejlécét is én terveztem.

ParaRádió hirdetések az Inertián
Forrás:Tóth Krisztián

A 90-es évek végén begyorsultak körülötted az események.

1998-1999 nagyon fontos része volt az életemnek. Ugyan elkezdtem dolgozni párhuzamosan a MALÉV-nak, de az elején rengeteg időm volt és Visual Basic 3-ban gyorsulási autóversenyhez fogadó szoftvert írtunk, ami konkrétan 95 darab mini pixelautót és mindegyiknek egyedi programozott viselkedést jelentett. Ekkor keresett meg Szörnyi Kriszta (HVG Extra főszerkesztő), hogy van egy új kulturális magazin, az OPEN és hogy van-e kedvem csinálni. Ez egy olyan ingyenes kulturális programajánlóként jelent meg akkor a piacon, ami cikkeket, esszéket is tartalmazott már (96 oldal+4, mellette egy kis A/6-os formátumú Mozista nevű melléklettel, aminek szintén én adtam a nevét, logójat).

Open címlapok
Forrás: Tóth Krisztián

A feladatom DTP Stúdióban logó-, layout-, címlaptervezés és -szerkesztés volt. Mindezt úgy, hogy délután 5-kor végeztem a MALÉV-ban, ahonnan hazabuszoztam a belvárosba és bringára ültem, majd eltekertem a Döbrentei térre, ahol az OPEN-t csináltuk hajnali 4-ig. Alvás a buszon, metrón és a MALÉV-nél felébredés. Heti újság volt és két éven keresztül csináltuk Német Imrével (Dj Virgács), Katona Gáborral (Dj Negro) és Égő Ákossal (EgoAxa, Saab900 club, TotalCar, BioEthanol evangelista). A mozis melléklet főszerkesztő-írója Nagy György (Dj Infragandhi) volt, akiről senki nem tudja, hogy egy fantasztikus író. Olyanokat írt, hogy hangosan olvastuk fel a tördelésnél.

Mozista címlapok
Forrás: Tóth Krisztián

 

A Mozistába behúztunk egy új fogalmat az időtörést, ami azt tudta, hogy „5 óra van, hova menjek?”. Ezt korábban a PestiEst nem tudta, tőlünk nyúlta le. Megcsináltunk hozzá egy programot, amit a Portos Veszelovszki Zsolt és csapata tördelt be. Az egész mögött Kovács Tamás állt, aki a ½ 10 Jazz Cafe tulajdonosa volt. Ő nem volt ismert az underground körökben, de neki volt sok pénze. Balatoni Móni szerkesztette a Repertoar című színházi mellékletet, illetve Podlovics Péter a JazzPapír című mellékletet. A végén csődbe ment, mert nem értett senki a hirdetések értékesítéséhez, annak ellenére hogy nagyon jó visszajelzések voltak. Az OPEN-t és a ParaRadiot is ingyen csináltam naivan, de lendületből, mert szerettem. Mindig izgatott az audio-vizuális tartalomgyártás. De ez később hatványozottan visszaadódott az életemben kapcsolatokon, lehetőségeken keresztül.

Az OPEN révén gyakorlatilag ráláttál az összes hazai kulturális programokra és projektekre. Mit hozott pluszba?

Full accesst hozott mindenhova, sokszor csak így tudtak fizetni. Mindenhova eljutottunk. Emellett igazi barátokat, Janzsó testvérek Miraque I Miro, első fellépéseit segítettem. Lemezborítót/plakátokat terveztem, együtt ragasztottuk a fagyban. Tibivel nagyon jó barátok lettünk. Akkor alakult a Bladerunnaz és nálunk jöttek le az első hirdetéseik. A Solipse Festivalról először mi csináltunk interjút és harangoztuk be. Katona Gábor (DJ Negro) is tolta a saját projektjét, a Deep Music Depo-t és lemezboltot hirdetésileg, de Rekettye Karcsi (Dj ErKa.) kvázi-hirdetéseit is ingyen tettük bele az ajánlóba. Ezért is mentünk tönkre, mert a médiafelületek kifizetése helyett bartereket kaptunk.

 

Solipse Festival, az első teljes napfogyatkozásos Ózora buli, 1999)
Forrás: Tóth Krisztián

Mindeközben párhuzamosan ment a MALÉV is az életedben?

A MALÉV-nál szép karriert futottam be közben, az egyik legnagyobb informatikai projektben mint az egyik projektmenedzser. Három év alatt leszállítottuk a pénzügyi információs rendszert. Annyira izgatott a dolog minden dimenziója – PR, marketing, pénzügy, IT, vállalatvezetés integráltan – hogy elképesztő energiát lehetett beletenni. A PIR2000 nevű szoftver volt ez, amit mi fejlesztettük házon belül. Meg is „hackeltem”. Ha a splash-screenen ctrl-alt-shift-M-et nyomtál – amíg bejött egy kép egy MALÉV-os géppel – akkor megjelent a Matrix teljes szövegkönyve. Ma nagyon menő a user interface design, már akkor küzdöttünk a programozókkal, hogy ennek használhatónak kell lennie. Tordai Tibornak, az akkori főnökömnek nagyon sokat köszönhetek. Az akkori 3500 MALÉV-esből több száz embert ismertem meg a cég számos területéről a fejlesztés során. A szoftver oktatásnál szinte az összes frontdeskes csajt tanítottuk, a vörös passommal pedig mindenhova bejuthattam. Komoly tapasztalat volt emberileg és szakmailag is. De Tordai tanított meg például ortodox Scrabble-özni, amiben legyőzhetetlen vagyok.

2000-ben volt az első X-Peripheria Festival. Honnan jött az ötlet?

2000-ben indult és Tóth Laci (Mechanova, Parasonic műsor vezetője) és Nótári Péter (Pita) ötlete volt, hogy kell egy olyan kifejezetten kísérleti elektronikus zenei fesztivál, ahol nem DJ-k vannak, hanem csak előadók és liveactek. A dizájnt csináltam mindegyikhez.

X-Peripheria Festival bannerek
Forrás: Tóth Krisztián

Ezek mashup grafikák voltak. Keveset rajzoltam, sokat loptam és dolgoztam át az elkészítésükhöz. Nótári Péter (Pita) és Valdinger Gábor (Valdi) csinálta a rendezvényszervezés részt, Éder Bálint (Tricky) a hangtechnikát adta hozzá. Sajnos mindegyik bukó lett. 7-800 fizető vendégnek kellett volna eljönnie ahhoz, hogy legalább nullára kihozzuk, de csak 5-600-an jöttek el. Szuper fellépők voltak az X-Periheria Festivalokon: Pan Sonic, KK Null, Mouse On Mars, Alec Empire, Radioactive Man, Scorn, magyarok közül Woo Logic, Rianás, Nicron, XRC, TerrRossa, Tigrics. Az első X-Pheripheriara még azt is kitaláltam – paráztunk azon, hogy valakinek bevérzik a füle a Pan Sonic miatt, mert a finnek nagyon kemények voltak – hogy füldugókat árusítsunk. Vettük 50 Ft-ért és 300 Ft-ért adtuk és mindenki vette adományként. Mi voltunk a fotósok, beléptetők, jegyeladók, szervezők és minden, szóval nagyon billegett a buli. Az Ultrahanggal és Nun Andrással a harmadik X-Peripherián már kooperáltunk. Az Ultrahang logóját is én csináltam anno.

Voltak levlistáitok?

Volt HTML néven egy fontos Hungarian Techno Mailing List is. Ekkor már elindult az mp3 dömping és óriási mértékű zenei hozzáférés volt, ahol a techno igazából az elektronikus zenét fedte le. Volt átfedés a Tilos és ParaRadio listáival, amelyek az akkoriban az alap levlisták voltak az érdeklődők számára. Ezeken a csatornákon virtuálisságuk ellenére elképesztő barátságok kötődtek. Somogyi Endrével (Somac) a Pardey.org szerverén csináltunk később egy flyer gyűjteményt a korszak vizuális terméséből, ami az első virtuális flyer gyűjtemény volt és a mai napig meg is van.

 

Tóth Krisztián oplogói
Forrás: Tóth Krisztián

 

A magyar pixel tartalom gyártás során több ezer oplogót is készítettél.

Volt a 777.hu nevű portál, ami a Westel mobil oldala volt. A magyar Westel oplogók 90%-át azt hiszem, én készítettem. 72×28 pixelben bármit megcsináltam. De WAP kalandjátékot is csináltunk és segítettem Nyírő Andrásnak, Kaprinay Zoltánnak (Bónusz Brigád) és Tinnyei Istvánnak (Sanoma Mobil divizió) abban, hogy a 777 milyen irányba menjen. (24 órás Mountain bike versenyen először velük indultam csapatban. Később megcsináltuk Mészáros Gáborral (Gib) a Cape Epic nevű versenyt Dél-Afrikában, ami a világ legkeményebb kerékpáros ultramaratonja). Közben a játék vonal is ment tovább az életemben, de a kódolást abbahagytam. Amikor a Westel szponzorálta az FTC-t, akkor már a Carnationnél csináltunk mobilra 11-es rugó játékot. A másik óriási siker a Dragrace nevű autós gyorsulási játék lett, ahol úgy adtuk a hangját a telefonnak, hogy bizzegtettük a telefont, azaz meghackeltük. 720 Ft-os letölthető WAP-os játék volt, ami a Westel Horizont magazinban a „featured app” volt, de akkor még nem appnak hívták. Afféle kreatív technológus voltam végig ezekben a projektekben, akiben volt egy menedzseri véna is, ami mindig átlendítette a dolgokat a „nem lehetből” a „bármi lehet” felé.

Dragrace nevű autós gyorsulási játék, FTC 11-es rugó játék (WAP fejlesztések)
Forrás: Tóth Krisztián

Te mennyire vagy hardcore gamer?

C64-en nőttem fel, minden játékot muszáj volt kimaxolni. Imádok játszani. Ez lehet bármi a PC-s, Wiis, X-Box, mobil játékon keresztül, a fizikai táblajátékokig. Asztali jégkorong világbajnoki aranyam is van (Open World Championship/IBS).

Hogy kerültél a Carnation-höz?

2000-ben Molnár Dani (B2Men) és Antal Gergely (pgaAlieN) kezdett el masszírozni – látták a MALÉV-os projektemet, illetve hogy hogyan mozgatom a ParaRadiosokat a C3-ban– hogy soroljak be a Carna-ba. A Pangalaktik Media-t 2000-ben vásárolták fel és így alakult meg a Carnation Rt. Kívülről nagyon patent volt minden, de amikor bekerültem, akkor kiderült, hogy alapvető dolgok nem voltak végiggondolva: miből lesz pénz, ki ad el, kinek adunk el. Hogy van rá igény, azt elhittem és fejest ugrottam az egészbe. Az elején produkciós manageri posztról beszéltünk projektmenedzserség mellett. Mindenki csinált mindent, hatalmas volt a fluktuáció és rengeteg a meló. Nem kerestünk jól, de nagyon sok munkát beletettünk és számos álmunk volt a lelkesedésünk mellett. A rendszerben gondolkodás viszont nem volt jellemző. Nem volt igazi tervünk se, amit ismertünk volna, vagy amitől el lehetett volna térni. Egy idő után rájöttem, hogy muszáj Szekfű (Karafiáth) Balázsnak (Carnation alapító, tulaj) nyíltan beszélnem a problémákról és segíteni, kézbe venni amit csak lehet. Saját logikám szerint kellett rendszert építeni, pozitívan és nagyon gyorsan.

Kik voltak a kezdődő digitális ügynökségi lét első szakemberei?

Autodidakták leginkább és próbáltunk informatikusokat és közgazdászokat, zseniket behúzni a piacról. Valódi projektmenedzserünk nem volt. Photoshoppot mindenki otthon tanult a gépén. A programozók is hackerek vagy önmaguknak agenteket fejlesztő szakik voltak. Az első év rengeteg fejfájással járt. Üzleti kockázattal, áthidaló kölcsönökkel sikerült átvészelnünk, amit a menedzsmenten kívül senki sem tudott, legfeljebb érzett. Volt 2001-ben egy durva leépítés is. Közben párhuzamosan a folyamatok létrehozásán dolgoztam, hogy legyen valamilyen motivációs rendszer is. Ez rengeteg munkát, folyamatszabályozást, vitát és beszélgetést jelentett. Végül felkértek, hogy vegyem át a cég teljes vezetését. Szekfű feljött hozzám nyáron és megkérdezte, hogy mi lenne ha én lennék a CEO. Kis gondolkodás és ügyvédi egyeztetést után elvállaltam. Beérett a sok munka. Az első 3-4 év a „lendületből csodacsinálás” időszaka volt, mindent centralizáltam, üzleti szemléletet és struktúrát próbáltam vinni a cégbe, de mellette mindig volt valami az underground világból is, illetve húztam be projekteket a Carnationnek innen-onnan. Így jött be a Trafik Minizine, majd később az Exit Magazin is. Próbáltuk az ügyfélprojekteket a kísérleti projektekkel összemosni.

Trafik Minizine címlapok
Forrás: Tóth Krisztián

Kiket vettél fel a céghez? Milyen szakembereket keresel ma?

Próbáltam pozitív, kitartó, megszállott és mindenféle értelemben kreatív arcokat felvenni. Ma már 105-en vagyunk, nagyon büszke vagyok mindenkire, nem akarok kiemelni senkit, mert mindenki a maga nemében sztár. Ahogy egyre nagyobb sikereket értünk el rengeteg szakmai zsűrizésre kértek fel. A Mi a zene 2005-benpályázat projektedben is zsűriztem például zenéket Nun Andrással, Hortobágyi Lászlóval. A zsűrizésből és tehetségkutatásból húzok be új embereket a céghez. A MOME-val, BME-vel és a Szegedi Tudomány Egyetemmel, valamint a Corvinus Rajk Kollégiumával dolgozunk együtt és tartunk kihelyezett kurzusokat. Nagyon kedvelem a 20-30 éves generációt. Mindig ők a legjobbak! 2010-ben és 2011-ben megcsináltuk a Pangalaktik App Campust, ami egy digitális alkotótábor. Házon belül elkezdtünk mobil appokat fejleszteni, miközben párhuzamosan azon agyaltam, hogy hogyan lehet nemzetközivé tenni. A campusra egy tucat külföldi 18-23 éves multiinstrumentalista jött el a Balaton mellé mindkét évben. Az elsőn egy Crowdspottr buli app volt a közös fejlesztés végterméke, a másodikon elkészült Photogotchi egy pixel fotó app. Az app révén minél többet fotózol, annál jóllakottabbá válik a tamagotchid. Az egész campus egy nagyon experimentális szituáció volt, ahol 30 nap alatt fejlesztettünk egy teljesen multikulturális közegben appot 16 idegennel a világ minden tájáról.

Crowdspottr, 2010

A Carnationnek idővel több új divíziója is lett.

2010-ben,10 év digitális alkotás után rádöbbentem arra, hogy ha jön egy elektromos vihar, akkor minden lenullázódik, amit eddig építettünk. Létrehoztam az MTA, azaz More Than Agency divíziót, ahova betettem 2-3 embert és elkezdtünk innoválni és kutatási, fejlesztési projekteket csinálni. Ilyen projekt lett a Totoya Creatures hibrid appcessory, a QR hacker, amin keresztül bejutottunk a Wiredbe, TheNextWeb-be, Readwritewebre, televíziókba. Az egyetlen cég vagyunk az országban, aki New Yorkban Ezüst Ceruzát nyert a One Show Interactive-on. 2012-ben a Carnationt megvette a WPP / POSSIBLE, bekerültünk az A++ ligába. A mi csapatunk becsatlakozott 1200 ember mellé és globális ügynökség lettünk. Világsztárokkal dolgozunk együtt. Idén Cannesban első magyarként voltam a Lions International Festival of Creativity hivatalos Mobilzsűrijének a tagja.

Totoya Creatures

Milyen játékokon dolgoztok most?

Párhuzamosan több játékon dolgozunk. A Tesconak a digitális és fizikai valóságot összehozó játékot fejlesztettünk. Minél többet játszol, annál olcsóbban vásárolhatsz, illetve egy űrstratégia-játékot is csinálunk épp. IamYank dolgozott nálunk, de már az ImPro Scool egyik vezetője/oktatója. Évvégén jön ki a lemeze, aminek lesz egy egész estés interaktív zenei alapú játéka a Lost Sounds – Adventures of Poco Eco, aminek a soundtrackje egész egyedi lesz. A főhős akciókkal, a sztoriban haladással kap egy végtelen új mixet a lemez számaiból. A játék az új lemez része, egész estés, interaktív kalandjáték.

Tóth Krisztián és Herold János (IamYank), CarnationGroup/POSSIBLE CEE , 2014
Forrás: Tóth Krisztián

 

Lost Sounds – Adventures of Poco Eco, 2014
Forrás: Tóth Krisztián, © CarnationGroup/POSSIBLE CEE

Ha visszatekintesz az elmúlt két évtizeden csinálnál bármit máshogyan?

Mindent ugyanígy nyomnék, boldog vagyok. Pozitívan, full-force, ha kell ingyen, ha kell alvás nélkül, ha kell kitartóan konfrontálódva – ha muszáj. Folyamatosan és gyorsabban töltődök fel emiatt a hozzáállás miatt az átlagnál. Ez a legjobb. Mindig van belső mosoly. Talán egyetlen dolgot csináltam volna másképp, de erről inkább csak szóban.

 

Kapcsolódó beszélgetések:

„Ma igaz, hogy többet tud az, aki kevesebbet tud.”
Seres Szilvia beszélgetése Antal „AlieN” Gergővel.

„Olvastuk Gibsont, volt Tetsuonk, ezerrel ment az Electronic Body Music, kezdődött a rave.”
Seres Szilvia beszélgetése Molnár Dániellel

„A vízió jobb volt mint az Ars Electronica Center új központjáé.”
Beszélgetés Maróy Ákossal

„Vicces, hogy az Asimovon, Clarkon, Lemen, Bradburyn vagy a Strugackij testvéreken felnőtt generáció benne él gyermekkora science-fiction ígéreteiben”
Seres Szilvia beszélgetése Kangyal András interakció tervezővel

„A kultúra felelősség azokért az információkért, amelyeket létrehoztunk.”
Beszélgetés Peternák Miklóssal

 

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Megosztom

Written by:

Comments are closed.