„Arccal az internet felé!”

Seres Szilvia beszélgetése Szakadát Istvánnal a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensével

Mikor jelent meg először az életedben az internet?

A rendszerváltás előtt az internet technológia COCOM-listás volt és ezt kiváltandó és helyettesítendő a magyar akadémiai szféra fejlesztett saját megoldásokat. Az ELLA például – ami egy levelezőrendszer – emiatt született, de minden lehetőséget, ami az internetben volt, megcsináltak. Mára csak az ella.hu mint domainnév maradt meg hírmondóként. A rendszerváltás pillanatában az addigi infrastukruktúrát kidobták és lecserélték az eredeti technológiára. 1991-92-ben tudtunk pályázati pénzből venni egy erős unixos gépet, és azon már volt minden, ami az internethez kell. Kelemen Gáborral együtt kezdtük el tanulni, hogy kell használni. Én legelőször azt a lehetőségét használtam ki az internetnek, ami a távmunkát jelentette. A BME-n egy másik egyetemi épületben volt egy nagyon erős gép olyan szoftverekkel, amelyek nekünk nem voltak (Arc/Info, Oracle), és ezzel a technológiával már meg lehetett azt csinálni, hogy annak a gépnek az erőforrásait irányítottuk át a mi gépünkre és így dolgoztunk. Ezért mielőtt érdemben levelezhettünk volna – nem volt kivel, bár levelezés már volt – már távmunkáztunk. Ez azért érdekes, mert a hétköznapi életben ez a technológia terjedt el a legkésőbb.

A Gopher mennyire hozott újat?

Az első megosztott dokumentumkereső volt. Addig csak levelezni tudtunk, és voltak ftp-archívumok, ahonnan képeket lehetett letölteni. Ez borzasztó lassú volt – mint minden akkoriban. Viszont először képeket látni a világ bármely tájáról nagyon izgalmas volt. 1993-ban jött a döntő fordulat, amikor megjelentek a grafikus böngészők. Emlékszem, az elsőnek Viola volt a neve. Bár 1990-91-re Tim Berners Lee-ék már definiáltak mindent, ami a webhez kellett, de amíg nem jelentek a grafikus böngészők, addig a web nem tudott terjedni a laikusok körében. A nagy robbanás 1994 végén volt, amikor a Stanfordon kitették a Mosaic böngészőt. Pillanatok alatt elterjedt a világban, és a web – gyakorlati szempontból – innentől datálható. Megvolt a HTML, azaz a szabványos nyelv, és megjelent egy olyan grafikus böngésző, ami már stabil volt és jó felhasználói élményt adott.

 

Tartalmak, 1994 vége, 1995 eleje
Forrás: Szakadát István

Nyírő András és a te nevedhez fűződik az első hazai interaktív CD-ROM-periodika az ABCD 20 évvel ezelőttről. Ez hogyan indult el?

1993-ban csináltuk meg a Politika CD-t és 1994 végén mentünk el az IDG Magyarország vezetőjéhez, Bíró Istvánhoz, hogy csináljunk egy multimédia CD-ROM-folyóiratot. Ez lett az ABCD. Ebben Kelemen Gáborral együtt csináltunk egy Hálózat rovatot, ahol mutogattuk, hogy mire jó, mit ígér az internet. Ez adta a példát később Nyírőnek és mindenkinek, hogy az internettel foglalkozni kell. Az elején csak mi tudtuk, hogy mit jelent a web, és hogy milyen érdekes. Az 1995/2-es számig nem volt dialup-szolgáltatás, és csak az egyetemeken volt hozzáférhető az internet. A szerkesztőségben senki sem ismerte, nem volt napi élmény. 1995 tavaszán jelent meg az első dialup-szolgáltató, aki adott az ABCD szerkesztőségnek egy előfizetést. Ezt Nyírő András kezdte el használni, és egy egy hetes vidéki elvonulás után úgy jött vissza, hogy „Arccal az internet felé!” 1995 nyár elején állt elő az iNteRNeTTó ötletével.

Politika for Windows Magyarország, 1944-1989
Társszerző: Nyírő András, kiadó: Aula Kiadó, 1993,1994,1995,1996

 

1993 májusában jelent meg a Politika for Windows, az első magyarországi multimédia CD-ROM. Alapját a Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához” című könyv adta. A multimédia CD-ROM 2-3 hónap alatt készült el. 1993 májusában még “aranylemezek” (egyenként írt CD-ROM-ok) kerültek árusításra és a nyár végére lett nyomtatott lemez.

A “szerzői szoftver” a Microsoft Viewer nevű alkalmazása volt. Forrás: Szakadát István

Mikor csináltátok meg az első website-otokat?

Az első website, amit megcsináltunk még az iNteRNeTTó előtt volt 1995 kora nyarán. Az 1995 májusában elkészített 301-es parcella CD-ROM alkotója Jovánovics György volt a XLVI. Velencei Biennálé egyik Magyar résztvevője, és ehhez készítettünk először website-ot, ami azóta már eltűnt.

Voltak kapcsolatok a 90-es évek elején hálózati és technológiai vonalon?

Technikailag a műszaki emberek mindig előttünk voltak, és mi tőlük tanultunk. A SZTAKI akkoriban még az interneten nem volt látható, vagy legalábbis mi nem vettük észre. Mi egy dologra figyeltünk, amit Máray Tamás csinált 1993-ban a Folyamatszabályozási Tanszéken: ez egy linkgyűjtemény volt Magyarországról. Lehet, hogy mások is kitettek dolgokat (például a SZTAKI), de azok érdektelenek voltak. A mérnökök nem értettek a médiához és a tartalomhoz. A kezdetekben még minden nagyon primitív volt. Én 1995-ben összeszedtem az ABCD valamelyik számában az akkori vezető technikai cégek honlapjait, mivel ezek a cégek jelentek meg először honlapokkal (Digital, HP, IBM stb). Sivatag volt az, ahogy kinéztek a mai látványokhoz képest. Semmi értelmes tartalom nem volt ezeken a honlapokon. A mérnökök tehát ott voltak már, csak érdektelen dolgokkal.

 

Hungarian Home Page, 1994 vége, 1995 eleje
Forrás: Szakadát István

 

Ebbe a „sivatagba” robbant be az iNteRNeTTó?

1995-ben az iNteRNeTTó azért tudott robbani, mert ott volt először napi tartalom, ami megfogta a látogatókat, mert a médiához értő emberek csinálták.

A kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy egy szakmák közti szimbolikus háború kezdődik és marad fent hosszú ideig, ugyanis nagyon sokféle szaktudást kell egymásra építeni, és ezek között ki kell, hogy alakuljon valamiféle munkamegosztás. Kell informatikai mérnöki szaktudás, de az magában kevés. Az új szakma, amit még csak akkor kezdtünk el tanulni, az az interaktív szerkezet és narratíva kialakítása volt. Kell látványterv, kell felhasználói élmény tervezés stb., amit ma már meg tudunk nevezni, és képzések is elindultak már ezek kapcsán, de nekünk mindent akkor kellett kitalálni. Akkor már tudtuk, hogy a technológiai fölényben lévő mérnököket le kell nyomni, a siker titka a tartalom. A „Content is King” jelszava már akkor megfogalmazódott. Ez egy szimbolikus háború jelszava volt és lesz mindig is. A versengés mellett persze ugyanolyan fontos az együttműködés mozzanata is. Ha valaki nem tudott kooperálni a többi oldal képviselőivel, hamar érdektelenné vált az egész.

ABCD és Hálózat rovat kapcsolata a hírvivésben ki is merült?

Nem tudtunk mást csinálni. Az első év után az internetet érdeklő vitás kérdéseket is elkezdtük tematizálni, mint például a cenzúra és korlátozás kérdése Amerikában. Behoztunk egy új médiumot a CD-ROM-ot, amiről tulajdonképpen az elejétől kezdve tudtuk, hogy halott médium. Ennek ellenére csináltuk az ABCD-t, kísérleteztünk vele, de tudtuk, hogy hamarosan itt lesz az internet. Amit akkor tehettünk, hogy egy „ halott médiumon” keresztül beszéltünk egy következő generációs médiumról. Ami a kezdetekben annyira lassú és tartalmilag, technikailag annyira egyszerű volt, hogy gyakorlati értelemben még várni kellett rá.

 

ABCD Interaktív Magazin, CD-ROM-os periodika, IDG Magyarország, 1994-1996 (8+2 szám) Forrás: Szakadát István

Mennyi példányszámban jelent meg az ABCD? Hogy alakult ki a látványa?

Az elején 500-1000 példánnyal indult és 1995-ben a 3. és 4. szám felment 4-5000 példányra. András hihetetlen jó tárgyaló volt, aki mindig tolta maga előtt Bíró Istvánt, az IDG Magyarország vezetőjét a döntéseket segítve (sugallva). Szerintem magyar nyelvterületen az ABCD óta nem adtak el ennyi példányt egy CD-ROM-ból. Nagyon gyors felfutása volt. Hogy hogy alakult ki a látványvilág? A kezdetekben ez is ugyanolyan szakmai komptencia alapú konfliktus volt, mint amiről már beszéltem. Valahogy megjelent köztünk Yasar Meral, akinek el kellett fogadtatnia azt, hogy látványtervezőként egyenrangú félként szálljon be mellénk.

Az ABCD első próbaszám készítésekor András bele akart szólni abba, hogy mi, hogy nézzen ki. Meral sokszor mást akart. A konfliktus végül úgy oldódott meg, hogy András eltűnt egy hétre, és ezalatt az interaktív vázak alapján megcsináltuk a látványt Meral elképzelései alapján. Amikor András visszajött, meglátta egészben az eredményt, akkor rögtön elfogadta Meralt, és onnantól kezdve Meral lett a királynő, a harmadik meghatározó ember az ABCD-ben. A korabeli kortárs művészek is mind elismerték, hogy Meral gyönyörű látványt készített, ami a történet végére teljesen kiforrott. Enélkül harmadakkora sikert tudtunk volna csak elérni az ABCD-vel.

 

ABCD szerkesztőség az első időszakból, felső sor: Bánki Horváth János, Bíró István (IDG vezetője), Dombi Gábor, Komár Erzsébet, Gerényi Gábor, Barczi Imre
alsó sor: Kelemen Gábor, Yasar Meral, Godány István (programozó), Nyírő András, Skultéty Péter (videós), Szakadát István

Az ABCD periódikának voltak művészeti tartalmai?

Persze! Már az elindulása is egy művészeti projektnek köszönhető, mert a próbaszámra feltettem a Kolinda együttes zenéjéből mintákat. Mielőtt megjelentünk volna a próbaszámmal, Bíró István biztosítani akarta magát és szervezett egy bemutatót a Felügyelő Bizottságnak, hogy prezentáljuk a próbaverziót még az indulás előtt. A bizottság tagjai mérnökök voltak mind, például Havass Miklós is benne volt, aki a magyar számítástechnika egyik nagy doyenje. Andrással ketten sorba mutattuk be a rovatokat, de elmaradt az ováció. Aztán, amikor jött a koncert rovat, a Kolinda együttessel, akkor Havass Miklós felkapta a fejét, hogy „ Kolinda? Mutassátok csak!” – és akkor végig kellett nézni az egészet, és a hangulat egy csapásra megváltozott, és zöld lámpát kapott a projekt.

Az ABCD pedig mindvégig tele volt művészeti tartalmakkal, irodalmi, képzőművészeti, zenei tartalmakkal. Valamikor megcsináltam az ABCD repertóriumát, csak végig kell futni rajta, látszik, hogy milyen sok művészeti rovat, téma volt benne.[23] Az 1995-ös számban egy videóinterjút csináltunk Lajkó Félix-szel, azt nem mondanám, hogy mi fedeztük fel, de korán bemutattuk őt. Figyeltük a kortárs kultúrát, és ami tetszett nekünk, azt behúztuk tartalomnak. Az 1995-ös harmadik számban a Budapesti Őszi Fesztiválnak már saját rovata volt.

 

 

ABCD Interaktív Magazin, CD-ROM-os periodika, IDG Magyarország, 1994-1996 (8+2 szám) Forrás: Szakadát István

A copyright kérdésre mennyire figyeltetek a kezdetekkor?

Mindenki nyitott volt, és akkor mi nem foglalkoztunk szerzői jogi kérdésekkel. Ha valamit fel akartunk dolgozni, megkerestük a szerzőt, senki sem utasított minket akkoriban vissza. Esterházy Péter például a Kis magyar pornográfiából adott egy részletet, ami mellé a Filmarchívum filmhíradóiból illesztettünk be részleteket. Biztos volt olyan is, hogy copyrightot sértettünk, de annyira új volt minden, hogy akkor még senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az egy kivétel a Bartók CD-ROM volt, ami elkészült, de nem jelent meg copyright-okok miatt. De az egy másik történet, és akkor inkább az volt a kivételes.

Tartalmi szempontból voltak még fontosabb szereplők akkoriban?

Tartalmi szempontból a kezdetektől fogva fontos erőcentrum volt a Peternák-féle társaság. Amikor megjelent a Politika CD, akkor Miklósék megkerestek minket hogy kooperáljunk, amiből annyi lett, hogy megismerkedtünk, de aztán a nagy egók „ összecsaptak”, és lepattantak egymásról. Azt hiszem. Személyes kapcsolatok megmaradtak, de intézményes együttműködés nem alakult ki. Mi csináltuk az ABCD-t, Miklósék a Metaforumot, az Internet Galaxist, aztán a C3-t. Tudtunk egymásról, de párhuzamosan mentek egymás mellett ezek a történetek.

Nyírő és a te sikeretek titka a bölcsész végzettségeteknek volt köszönhető a kezdetekben?

Mi érzékenyen használtuk a technológát és média szempontból kezeltük, amiben a bölcsész végzettségünk nyilván sokat segített. És ezzel jó mintát mutattunk, úgyhogy pillanatok alatt nagyon sok, az új lehetőségekre érzékeny szereplő jelent meg körülöttünk. Kialakult egy nagy holdudvar az ABCD körül, és onnan mindenki átterelhető volt később az internet világába. Sok ABCD-s lett a magyar digitális kultúra fontos szereplője a későbbiekben. Ami az ilyen oldalági projektek közül nekem különösen fontos, az a Filmintézetben Komár Erzsi vezetésével 1995-től elindított MozgóKépTár CD-ROM-sorozat fejlesztése volt, ami 2011-ben zárult le a hatodik szám megjelenésével, és elég kevesen tudnak a létezéséről. Igaz, a CD a kilencvenes évek közepétől, végétől fogva egyre inkább anakronizmusnak volt tekinthető. Mégis volt értelme megcsinálni a teljes projektet egy nyilvánvalóan halott médiumra is, de ez egy másik történet, ebbe most nem mennék bele. Most kezdünk bele a MozgóKépTár portál kiépítésébe a hat CD-ROM tartalma alapján. Ha végeztünk vele, érdemes lesz arról is beszélni.

 

Magyar játékfilmtörténet, a kezdetektől 1944-ig, CD-ROM-sorozat, MFI-HMS, 1996-2011 modellező (társalkotó: Komár Erzsébet, Yasar Meral, Dojcsák József) Forrás: Szakadát István

 Sok aktivitás volt a 90-es években, de a civil kezdeményezések többnyire elhaltak. A MATÁV induló tartalomszolgáltatás projektjei és a területre való belépése mennyire okozhatta ezt?

 Nem volt senki abban meggátolva, hogy bármit csináljon. Az, hogy valaki nem érte el az ingerküszöböt, az nem a MATÁV-on múlott. Bíró például megtette, hogy az IDG-n belül az ABDC-ért küzdött, és ezzel kockázatot is vállalt. Mivel egy számítógépes vállalat adta ki a lemezt, ezért a kezdetekben próbáltunk megfelelni a képzelt elvárásoknak: program shareware-ket, demokat raktunk fel, de gyorsan kiderült, hogy a vevőket a tartalom érdekli, úgyhogy az ABCD-n egyre kevésbé lehetett látni, hogy egy számítástechnikai vállalat adja ki. Rengeteg hamis elképzelés volt a mi fejünkben is. Minden új volt: a médium, a műfaj, a hordozó. Akkor még el kellett magyarázni, hogy mit jelent és mit tud CD-ROM. 1993-ban a CD-ROM-ot még úgy „ adtuk el”, hogy azt mondtuk, a teljes Shakespeare-összes ráfér egy lemezre. Már ettől hanyatt estek az emberek. Vagy, ha azt mondtuk, hogy egy egész polcnyi könyvből egy másodperc alatt meg lehet keresi, hogy hányszor fordul elő bennük egy adott szó, az is nagyon bejött akkoriban. Két dolgot mondtunk viszont a kezdetektől, ami nem jött be: az egyik az e-learning, a másik az interaktív televíziózás. Nem lehett reflektált tudás a kezdetekben arról, amit csináltunk, mert akkor találtuk ki, amit csináltunk. Én magamat szerencsésnek gondolom, hogy az a tapasztalat, amit akkor szereztem, a mai napig lehúz a földre.

A MATÁV tartalomfejlesztési projektjébe hogyan kerültetek bele?

1996 végén az ABCD 1996-os második száma után én már kicsit besokalltam. Elképesztő munkát kellett belefektetni. Akkor már két és fél éve úgy éltünk, hogy megcsináltuk egy számot – az ABCD negyedéves periodika volt – és egy nap pihenés után folytattuk a következő számmal. Az 1995/4-es számot még András főszerkesztette, de aztán kiszállt az iNteRNeTTó miatt, és minden rám szakadt. A két 1996-os számot részben új szerkesztőséggel csináltuk meg, technikailag nagyot léptünk előre, tartalmilag is professzionalizálódott a dolog, de akkor már párhuzamosan futott az IDG-ben az ABCD és az iNteRNetTTó. Egy idő után Bíró választásra kényszerült, és az utóbbit választotta. Én nagyon megkönnyebbültem. Ezután Inenon Műhely néven – Meral innen-onnan szófordulatából született – még megmaradt durván egy éven át egy laza fejlesztő műhely az ABCD csapatából, amivel két dolgot csináltunk meg. A korabeli Autó2 Magazin használtautó-katalógusának feldolgozásával csináltunk egy CD-ROM-ot, amihez már profi adatbázis-technológiát használtunk. Aztán megkeresett Hegedűs Sándor, hogy csináljuk meg a MATÁV honlapját.

1996-ban a MATÁV honlapján egy darab kép nem volt, egy hatalmas szövegtenger volt az egész, amit egy nagyon belső – egyébként nagyon okos adatelemző – szakember csinált. Mi csináltunk befogadható látványt, és könnyen navigálható struktúrát belőle. Nagy sikere lett.

A MATÁV ekkor már gondolkodott azon, hogy belép az internet-piacra. 1997-ben György Péter közbenjárására megbízták Nádori Pétert, Weyer Balázst, Simó Gyurit, Pohly Ferit, hogy készítsenek egy tanulmányt, egy első víziót arról, hogy mit kellene csinálnia a MATÁV-nak. Ez alapján döntés született, hogy a cégen belül induljon el egy tartalomprojekt, ahova meghívtak embereket, köztük engem is. 1998 őszéig tartott a többszálú stratégia és üzleti terv kidolgozása.

Miben gondolkodtatok?

Az első szakaszban alternatív üzleti modelleket kellett javasolni. Négy tartalomszolgáltatási üzleti modellt találtunk ki. Az első elképzelés az volt, hogy a MATÁV internetszolgáltatásából – tehát a hozzáférés-szolgáltatásból – lehetséges bevételt generálni, ezt kell valahogy tartalommal segíteni, ezért az volt az elképzelés, hogy nyitunk egy klubbot, ahol a MATÁV előfizetők részére exkluzív tartalmat adunk. Ez téves elképzelés volt, de meg kell érteni, miért gondoltuk akkor mi ezt. Azt mindenki tudta, hogy a médiában direkt a tartalomból nem annyira jön pénz, mint a reklámból. Igen ám, de akkor az volt a nagy kritika és fenntartás az új digitális médiával szemben, hogy megsérti a reklámozás alaptörvényét, hogy „legyél kikerülhetetlen”, így a reklámbevételekben nem lehetett bízni. Erre volt az a válaszunk, hogy exkluzív tartalmat adunk az előfizetőknek. Ezt a szálat Simó Gyuri vitte végig. Engem akkor is érdekelt már az adatbázisok világa, és én kaptam meg a fizetős – alapvetően gazdasági témájú – tartalomszolgáltatási modell kidolgozását. Erre már akkor is volt és azóta is van számos működő példa. Volt további két modell is, amiben kevésbé hittünk még akkor. Az e-commerce alapú modellt Pohly Ferinek kellett kidolgoznia, míg Nádori Péter kapta meg a klasszikus médiamodellt, ami a reklámbevételekből élő portálszolgáltatást jelentette. A négy lehetőség közül elsőre a két „fizetős” tartalomszolgáltatás mellett döntött a cég menedzsmentje.

 

Altavizsla kereső index oldala, 1998
Forrás: Szakadát István

Mikorra volt kitűzve az indulás?

 1998 végén akartunk elindulni a fizetős exkluzív klub tartalomszolgáltatással Origo név alatt, és kicsit később indult volna a gazdasági szolgáltató rész, Üzleti Negyed címmel. De az indulásig is csinálni kellett már valamit a piacon, ezért egyrészt elindítottuk a Főzeléket, majd 1998 őszén a cég önálló szolgáltatásként elindította az Altavizslát is, ami egy magyar kereső volt. Ezekhez kapcsolódva bukkantak fel a tartalomprojekt körül olyan cégek, mint a Carnation vagy a Kirowski. 1998 novemberében nyilvánvalóvá vált, hogy technikailag nem fog működni az exkluzív klub modell, de az indulás 1998 december elsejére már ki volt tűzve. Hámori Ferenc volt a Tartalomprojekt főnöke, akit felhívott Simó Gyuri, és egy elég hosszú beszélgetésben elfogadtatta vele, hogy a klubmodell nem fog menni. És akkor a Nádori projektjének – nem tudatos – “lenyúlásával” nyílt, ingyenes tartalomra váltva el is indult az Origó. Ez akkor egy azonnali döntés volt. De a következő évekre lényegében már el is felejtődött a fizetős modell. 1999-ben az Üzleti Negyed is elindult. Az egyik legfontosabb része a perszonalizáció volt, ami új és fontos jelszó lett akkor. Megvettük az induláskor a Netscape-nek az informatikai infrastruktúráját, ami egyben egy kényszert is jelentett a fejlesztői környezetre nézve. Mire felállt az infrastruktúra, és a szolgáltatás teli lett értékes tartalmakkal, annyira lassú volt a szolgáltatás maga, hogy használhatatlannak bizonyult. Sokkal később tudtam meg egy fejlesztőtől, hogy az a technológia, amit akkor használtunk, még nem volt alkalmas a feladatra, mert azzal technikailag nem lehetett olyan mennyiségű adatforgalmat kezelni, amennyit mi szerettünk volna. Ha más fejlesztői platformot választunk, talán könnyebb és szebb lett volna az indulás, de valószínűleg nem lett volna azzal sem sikeres a fizetős tartalomszolgáltatás.

Akkoriban nyilván nem voltak követhető minták, nem volt felhalmozva még kellő tudás. Hogyan terveztetek előre ilyen körülmények között?

A kezdetekben minden hasalás volt. Megterveztük az üzleti modelleket, a MATÁV menedzsmentje elfogadta, amit javasoltunk nekik. Ők még annyira sem értettek hozzá, mint mi. Volt persze elvárás, ami hatott ránk a tervezéskor. Ennek köszönhető, hogy mindkét preferált alternatíva fizetős modell volt, pedig a lelkünk legmélyén nem igazán hittünk bennük. De mást első körben vélhetőleg nem fogadtak volna el. A portálkoncepció és az e-commerce elképzelés középtávon tudott volna csak sikeressé válni, azt nem lehetett volna első menetben benyomni. Ha látnokok lettünk volna, akkor azt kellett volna mondanunk a MATÁV-nak, hogy vegyük meg a Google-t, ami pont akkor indult, és 1999 tavaszán már tudtuk, hogy egy csoda, miközben mi azzal szenvedtünk hogy mit csináljon a MATÁV a fizetős tartalomszolgáltatással.

Scanneltétek a nemzetközi helyzetet folyamatosan?

Mi bölcsészemberek voltunk, de mellénk tettek MATÁV-os pénzügyi embereket, akik hozták a nagyon kurrens és érvényes tudást. Azt nem gondolom, hogy tüzetesen megnézték volna, hogy a Deutsche Telekom vagy más nagy távközlési cég hogyan csinálja. Volt egy nagyon erős pénzügyi, tervezési tudás mellettünk, és technikailag is nagyon jó szakemberek voltak velünk. Mi az üzleti modellek tervezéséhez nem néztünk érdemben külföldi példákat, nem is nézhettünk, mert nem is voltunk rá felkészülve. Abból a csapatból egyedül Simónak volt esélye, hogy megtanulja később azt, hogy mi kell igazából a céges tervezéshez, amikor vezérigazgató-helyettes lett. Hogy megtanulta-e ezt később, azt nem tudom, de a Tartalomprojekt idején nem tudta, és ugyanolyan „hülye” volt ehhez, mint bármelyikünk. Persze, ez elég rég volt, amikor még nagyon más feltételek voltak érvényesek. Sok minden nagyon más volt még akkor. A sávszélesség például. Én emlékszem, hogy a mérnökök már 1997-ben mondogatták, hogy majd jön az ADSL, és az milyen jó lesz, de én akkor még nem hittem el, hogy valaha is videókat fogunk nézni az interneten. Nem ez volt az élményem még akkoriban, amikor azért is meg kellett szenvedni, hogy egy kép, egy statikus weboldal lejöjjön a modemes vonalon keresztül. 2000-ben Drajkó László volt az, aki tűzön-vízen keresztül átvitte a MATÁV-on belül, hogy ADSL legyen. Ahogy én látom, úgy az ő üzleti érdeme, hogy megérttette az ADSL fontosságát, és átverte a cégen – felfele és lefele egyaránt. És bejött. Nekem is meglepő élmény volt, amikor először használtam ADSL-t: akkor szembesültem az „always on” élménnyel, ami egy minőségi váltás jelentett a modemes állapotokhoz képest. Addig rákészülés kellett, és ünnepi pillanat volt, ha felmentem a netre.

Felirat: Üzleti negyed index oldal, 1999
Forrás: Szakadát István

Meddig élt az Üzleti Negyed?

1999-ben indult, és még abban az évben meg is halt az Üzleti Negyed. Ugyanebben az időszakban véglegessé vált, hogy az Origó portál marad, és nem lesz több, nem lesz más. 1999-et Vincze Mátyás vitte, de ő eltűnt, és jött helyette Drajkó Laci, aki felépített egy professzionális, marketingvezérelt céget, ami nekem egyre kevésbé tetszett. Kaptam egy chief scientist pozíciót, hogy csináljam azt, amit akarok. Szereztem is egy csomó pályázati pénzt, és 2004-ig azokat a projekteket csináltam. A Műegyetemmel összeállva jó pályázatokat csináltunk. Aztán 2003 végén Simó Gyuri váltotta Drajkót, és én ekkortól kiszálltam. Kiszálltam, mert a Gyuri elküldött. Ha nagyon akartam volna, maradhattam volna, de nem akartam. Azért sem, mert ekkor már György Péterrel együtt – aki a legfontosabb háttérfigurája volt ennek a történetnek – ekkor már elindítottuk a MOKK-ot.

A Média Oktatási és Kutató Központ (MOKK) 2002-ben a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén belül jött létre az új, konvergens média jelenségeinek vizsgálatára. Ennek létrejöttét Péter kezdeményezte?

Igen. 2002 év elején kezdte el pedzegetni, hogy csinálni kéne egy egyetemi kutató központot a Műegyetemen. Péter felhajtotta a pénzt és megalakult a tanszékünkön a MOKK. Ebbe elég sok pénzt beletett a MATÁV és így nagyon jó embereket tudtunk ide hozni: Bodó Balázst, Vályi Gábort, Vida Pétert, Halácsy Pétert, később Varga Danit, Csigó Pétert és a Somlai-Fischer Szabolcsot, és ott volt velünk Babarczy Eszter, Gyenge Anikó, Knapp Gábor, Bernát Réka is. Egy nagyon erős csapat jött össze. Az egész digitális korszakomból ez volt a legértékesebb és legizgalmasabb szervezet.

Péter titka az, hogy nagyon jól kommunikált a menedzserekkel és sok mindent kitudott járni. A konkrét megvalósításokban aztán már nem nagyon vett részt, sem affinitása, sem kompetencája nem volt hozzá, de a stratégiai irányokat mindig is nagyon jól látta és érezte, és – ami a legfontosabb – meg is tudta győzni a döntéshozókat. Az egész hazai internetes kultúra kialakulása szempontjából elévülhetetlenek az érdemei.

A MOKK ma létezik?

2009-ben lélekben felbomlott, és elszivárogtak az emberek. Jogilag létezik még. Egy nagyon erős kohéziót teremtett köztünk. Én azért is tudtam könnyű szívvel ott hagyni a MATÁV-ot, mert a MOKK-ban nagyon jó emberekkel találkoztam és anyagilag is kompenzált. A MOKK sikeréhez azért az is hozzájárult, hogy megtudtuk fizetni az embereket. A legfontosabb tanulsága, hogy nem kellene sokkal több pénz ahhoz, hogy megtudják emelni az egyetemi oktatók fizetését, és sokkal jobb minőséget lehetne biztosítani.

Re: Aktivizmus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék Média Oktató és Kutató Központja, a Közép-európai Egyetem (CEU), a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és a Annenberg School for Communication (Pennsylvaniai Egyetem) által közösen szervezett konferencia logója, 2005 október 14-15, CEU, Budapest
Forrás: Szakadát István

2005 október 15-én elindult a Creative Commons magyarországi projekt, aminek a honosítását a MOKK vállalta fel. Miért tartottátok fontosnak behozni?

Azt már említettem, hogy kezdetekben tonnaszámra „jogsértettünk”, de idő kellett ahhoz, hogy erre rájöjjenek az érintettek. A ‘90-es évek második felében már jelentkeztek a jogigények, és akkor óvatosabbakká váltak a tartalomszolgáltatók is. De a copyright-rezsim felbomlását nem lehetett már megállítani. 1995-ben az én szobámban az egyetemi hallgatók – akik ma már a Google különböző pozícióiban ülnek – dolgoztak nekünk és folyamatosan zenét hallgattak az MP3-as archívumokból. Az is tömény jogsértés volt. 1999-ben a Napster indulásával jött a peer-to-peer (P2P) forradalom és felborított mindent. A Napster megjelenése tematizálta az egész problémát először a zeneiparban, aztán a filmiparban, és ez átszivárgott a képekre is részben. 2002-ben voltunk egy svájci konferencián György Péterrel és Halácsy Péterrel, és ott György Péter szerint már szó esett a CC-ről, de én nem emlékszem erre. 2004-ben egy MOKK ülésen felmerült a CC kérdésköre újra, és akkor alaposabban utánanéztem. „ Nézzük meg, hozzuk be és fordítsuk le” – ez lett a döntés, és akkor Bodó Balázzsal megcsináltuk. Gyenge Anikó, Dudás Ágnes és Kelényi Attila vett részt még ebben a munkában. A MOKK és a CEU ezzel párhuzamosan szervezett egy Re:activism című elég ütős konferenciát az OSA Archivumban. A Wikipedia alapítója, Jimmy Wales, a CC atyja, Lawrence Lessig és Yochai Benckler ültek egy asztalnál a zárópanelben. Ekkor indult el a Creative Commons Magyarországon. Vélhetőleg a legtöbbet hivatkozott kreatív termékem az lesz életem során, hogy én fordítottam le a CC-licenszneveket magyarra. Én az első év után már otthagytam a projektet, Balázs vitte jó sokáig, most kicsit gazdátlan a ügy. Nekem az volt a fontos, hogy hozzuk be és tegyük láthatóvá.

 

CC

Nemrég jelent meg a legújabb könyved syi.hu/cse címmel, amit 2008-ban megelőzött a Cselekvéselmélet dióhéjban. Visszatértél az eredeti szakmádhoz?

Engem is elsodort a hév anno, hogy itt mennyi mindent lehet csinálni a digitális kultúrában. De ezzel párhuzamosan mindig érdekeltek az adatbázisok, az, hogy a gépet hogyan lehet megtanítani a szemantikára. Ez lényegében a mesterséges intelligencia kérdése, aminek a sikeres művelésétől még fényévekre vagyunk. A szemantikus web, ami egy fontos elképzelés, már 13 éve megfogalmazodótt. 2000-ben Tim Berners-Lee azt mondta, hogy a web első tíz éve az olvasásról szólt, amikor a gépeket megtanítottuk olvasni. Most jön a következő tíz év, amikor meg kell tanítani őket arra, hogy értelmezni is képesek legyenek a szöveget. Ebből eddig szinte semmi sem valósult meg, de a cél megmaradt, és engem ez érdekel. Ehhez az egyik kulcs az, hogy ontológiákat kell építeni, ami már teljesen más, mint a hagyományos tartalomszolgáltatás. Most azzal foglalkozom, hogy a digitális vagyonunkat hogyan lehet jobban láthatóvá és használhatóvá tenni.

Adatvizualizáció, adatépítészet, adatújságírás – ezek már létező szakmák és megnevezések, amik ehhez a területhez kapcsolódnak. Ami viszont nincs megoldva, az az adatépítészetnek a mérnöki, tervezési és szemantikai vonatkozása. Hogyan kell a hihetetlen nagyságú adatvagyont integrálni, és ezt hogy kell és lehet publikusan és szépen megjeleníteni. Ez két dolog és két olyan fajta tudást igényel, ami még nincsen összekapcsolva. A világban vannak nagyon jó kísérletek erre, amelyek működnek és mutatják, hogy mekkora potenciál van benne.

Ma úgy érzem, hogy nekem személyesen jobb lett volna, ha megmaradok szociológusnak, de nem maradtam meg a szakmámban, hanem a digitális kultúra pionírja lettem. Emiatt a pályámból kiesett 15 év. Szeretném lezárni ezt a periódust, mert azt, hogy elhagytam a szakmámat, ma már egyre jobban bánom. Nagyon sok mindent tanultam, sok sikert értem el, szép eredményeim vannak, nagyon fontos volt ez a periódus, de most társadalomtudománnyal szeretnék foglalkozni újra.

Kapcsolódó beszélgetések:

„Ma igaz, hogy többet tud az, aki kevesebbet tud.”
Seres Szilvia beszélgetése Antal „AlieN” Gergővel.

„Akkor már lehetett tudni, hogy a számítógép létezik és valahogy a jövő errefelé vezet, és végre ideológiamentesen lehetett valami korszerűt propagálni.”
Seres Szilvia beszélgetése Sugár János képzőművésszel

„Vicces, hogy az Asimovon, Clarkon, Lemen, Bradburyn vagy a Strugackij testvéreken felnőtt generáció benne él gyermekkora science-fiction ígéreteiben”
Seres Szilvia beszélgetése Kangyal András interakciótervezővel

„A .hu velünk kezdődik.”
Beszélgetés dr. Kovács Lászlóval és dr. Micsik Andrással

Seres Szilvia beszélgetése Erdély Dániel tervezőművésszel, feltalálóval, aki cégével az aDamStudióval, később az Option.hu Kft-vel 1996-tól rendezte az Internet.galaxis programsorozatot

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Megosztom