„A világgazdaság ma úgy működik, hogy az ember attól boldog, ha vesz valamit – és ez nem fenntartható.”

Seres Szilvia beszélgetése Somlai-Fischer Ádám építész, médiaművésszel, a Prezi társalapítójával.

Ősszel jelenik meg a Digitális perspektívák című könyvem és benne egy 2014-es Digikult beszélgetésünk. Amikor erről egyeztettünk, akkor azt írtad nekem, hogy „Uh, de régen volt ez. 🙂 Most sok mindent másképp mondanék, picit sok helyen arrogánsan beszélek, de asszem ez így helyes, akkor ott ezeket gondoltam.” Mi változott?

Ma már szerényebb vagyok, próbálok lenni. Azt hittem, hogy az a fajta energia, lendület és siker, ami övezte a Prezit – előtte pedig a médiaművészeti és építészeti projektjeinket – és minden irányból pozitív visszajelzést adott, sokkal többre lesz elég, például arra, hogy részese lehessek Magyarország átformálásának, annak a folyamatnak, ahogy átalakul. A Kitchen Budapestben a kezdetekkor mindenki azt mondta, hogy ez olyan, mintha nem is Magyarországon lennénk, ami vicces egy fél évig, de pár év után, amikor még mindig ezt mondták, akkor ez inkább már szorongást okozott. Azt hittem, hogy az a fajta értékvilág és élmény, amit kaptam a nagyvilágban a sok utazástól és munkától, az könnyen átadható közös élménnyé válhat sok ember számára Magyarországon, és együtt fogjuk azt gondolni, hogy erre érdemes tovább menni. Azt gondoltam, hogy egyszerű, hogy változzon egy ország többségének az én képe, a jövő képe, olyan legyen, amire én is vágyom.

Hét évvel ezelőtt még sokkal optimistább voltam, mert azt hittem, hogy a tudás általános hozzáférésének jó hatásai lesznek, hogy mindenki kezében ott van egy mobil, amin rajta lesz a Wikipedia, azaz az emberi tudás ott van a zsebedben. Nekem van a mobilomon és szeretem nézegetni. Amit nem vettünk észre, hogy sokáig réteg kultúra volt a technológiai kultúra, és azok jöttek erre a területre, akik kísérletezők és kíváncsiak, ami egy szelektált közönséget jelent. Azt hittük, hogy a szabad információ és a technológia tesz kíváncsivá, kritikussá, nyitottá, de ez kicsit fordítva volt. Sajnos egyelőre több kihívást látunk abban, hogy a Facebook hogyan szedi szét a demokráciákat, vagy hogy a techno optimizmus hogyan hátráltat minket abban, hogy fellépjünk a globális klímaváltozás ellen.

Változott mára az a világ, aminek úttörői voltatok?

Nehézkessé vált, mert mindenből óriási termék lehet, ami nyomasztó is, mert lassan tud változni, nagyok a tétek, mert az egészségügy, az ország, a világ ezektől a rendszerektől függ. Ahogyan biztos, hogy könnyebb volt kísérletezni a film elején is, mint ott innoválni ma. Kicsi a mozgástér és minden más. Federico Fellini olasz filmrendező azt írta, hogy először elment szobrásznak, de mindenki jobb volt nála, ezért keresett egy olyan területet, ahol nem volt senki, és ez lett a film. Engem is mindig az olyan területek vonzottak, ahol pillanatok alatt megtalálhattad a hangodat. Most már nem ilyen a technikai világ azt hiszem. De lesznek még ilyen új területek, amit hozhat technológiai változás, vagy a földgömb változása fog kikényszeríteni egy olyan gondolkodásmódot, ami izgalmas és érdekes lesz, mert muszáj lesz.  A változás ereje pedig ismét oda fog vonzani sok olyan embert, akik jól érzik magukat a változásban. Sok mindent fognak kitalálni, amiből számos innováció születhet. És talán mi is részt vehetünk ebben.

A Prezi projektjei nem indítottak el változásokat?

De igen, csináltuk például a bagi projektet a BAGázs Közhasznú Egyesülettel, vagy a nyitottakvagyunk.hu-t más cégekkel. A mai világból visszanézve úgy tűnt, hogy ezek könnyebb dolgok lesznek. A Bridge Budapestben azt mondtuk, hogy megéri etikusan vállalkozni – amit továbbra is hiszek – mert egy életed van, amit nem érdemes oda dobni a pénzért. A számok azonban Magyarországon ma nem azt mutatják, hogy megéri etikusan vállalkozni, ha csak azt nézed, hogy a vállalkozó mértéke a vagyona. Van egy teória arra, hogy miért népszerűek a populista mozgalmak a régiónkban. A pár évtized alatt felgyülemlett sértettség az emberek nagyobb részében – akik úgy érezték, hogy sohasem felelnek meg annak a minőségnek, tudásnak, értéknek, nyelvtudásnak, ami Nyugat-Európában van – kialakított egyfajta védekező sértettséget. Mi ezt nem láttuk, mert már egy olyan helyzetbe születtünk bele, hogy otthon érezzük magunkat ma is bárhol a világban, nincs komplexusunk. Akárhova megyek egyenrangúként néznek rám. Próbáltam mesélni itthon sokszor, hogy amikor elmentünk San Franciscóba és ott voltunk az egyik befektetői megbeszélésen, akkor 3 óra után kérdezték meg, hogy honnan jövünk. Most egy olyan hullámvölgyben vagyunk, amitől bizonyos dolgok lassabbak, de az irány jó.

Amikor 2014-ben beszélgettünk fel sem merült bennem, hogy a Prezi sikere mekkora felelősséget és nyomást rakhatott rátok. A pozitív változások segítése a környezetre ebből adódik?

Azt gondoltuk – és ez tényleg belőlünk fakad – amikor a Kitchen Budapestet alapítottuk, hogy a csapat fele legyen fiú, a másik fele pedig lány. Ez abban az időben nem volt egyértelmű, de nekünk fontos volt. Rájöttünk a Prezi kapcsán arra, hogy azt a sok figyelmet, amit kapunk olyan dolgokra szeretnénk használni, ami számunkra fontos. Ha egy vállalkozó sikeres, akkor sokan csendben maradnak, vagy halkan segítenek. Mi azt választottuk, hogy publikusak leszünk, hogy pozitív hatással legyünk – amiben tényleg őszintén hiszünk – a környezetünkre. Ez igazából jó volt, mert rengeteg szeretetet kaptunk. Csinálhattuk volna a Prezit San Franciscóban, ahol sok minden sokkal egyszerűbb lett volna. Ugyan drágább, de sokkal tapasztaltabb emberekkel dolgozhattunk volna együtt, nem lettek volna hajnalban az elnökségi üléseink, ami rengeteg kompromisszumot jelentett Budapest választásával a részünkről. De Magyarországon rengeteg szeretet kaptunk, pont ezért, mert elsőként publikusan arról tudtunk beszélni, hogy mi magyarok, kis srácok – hátszél nélkül – tudnak globális értéket létrehozni, és ez bárki másra is igaz lehet, ha keményen dolgozik.  Remélem, hogy a hazai startup világban sokan hitték el ezt nekünk.

Direkt visszajelzések nem jöttek?

Amire nagyon büszke vagyok az egy pozsonyi startup, a Slido, ahol az alapító valamikor régen ott volt egy előadásomon. Azt látta, hogy sikeres vállalkozóként emberi értékekről beszélek, próbálok kedves lenni, és mindig volt egy kép az előadásomban, hogy mi a villamost szeretjük és nem a nagy fekete autót. Ez nagyon szíven ütötte, mert úgy érezte, hogy nagyon vágyott egy projektre, de nagyon idegen volt neki ez a macsó, agresszív, vagyon központú, fekete autós világ. Lelkes lett és egy sikeres startupot csinált, amit azóta meg is vett a Cisco. Olyan is volt már, hogy a családdal ebédeltünk és a Mascarpones pizzára rá volt írva, hogy „Köszi Prezi”. Pici dolgok ezek, de nekem fontosak.

Korábban említetted a Kitchen Budapestes fele-fele arányt. Fontosnak tartod a diverzitást egy cégnél?

Sok programot csináltunk és segítettük azokat, akik lányoknak tanítanak technológiát. 2015 óta egy innovációs labort csinálok a Preziben, ahol összesen hárman dolgozunk. Weiner Zsuzsa kolléganőmmel dolgozom a legtöbbet, ő egy matematikus tudós. Én intuícióban vagyok jó, megérzem, hogy merre kell menjünk, sokszor álmodom is róla. De bármit hozok, azt Zsuzsi rögtön átlátja rengeteg szinten komplexitásában. Amikor együtt dolgozunk akkor szép eredmények szoktak jönni. Itt a hagyományos szerepek, hogy a fiúk azt hiszik, hogy sokkal okosabbak és racionálisak, a lányok meg álmodoznak megcserélődnek. (Most igazából kicsit csalok, mert a matematikához is rengeteg intuíció kell és én is programozok) Minden olyan helyzet nagyon elszomorít, amikor azt látom, hogy a lehetőséget nyomják el emberekben általában olyan hatalommal felvértezve butábbak és tehetségtelenebbek, ami jórészt a tradícióból jön, és ebben mindig, vagy legtöbbször a férfi-nő viszony van a háttérben. Ezt nagyon szomorú látni, mert ha sokat mondják neked, hogy buta vagy, akkor egy idő után elhiszed. Annyi zseniális embert vesztünk így el, aki nem lesz boldog és nem fog tudni segíteni az emberiség saját kihívásaiban. Jobb lenne közösen gondolkodni.

Volt egy előadás nemrég, amit Heal Edina szervezett. Ott elmeséltem, hogy a gimnáziumban nagyon szexista voltam, mert mindenki azt mondta nekünk, hogy a fiúk okosabbak, ami vicces volt és elhittük. Azonban velem az történt, hogy nagyon megszerettem a médiaművészetet és egyszer csak azt láttam, hogy teli van zseniális nőkkel a világ, akiktől rengeteget tanultam. Pillanatok alatt megértettem, hogy hülyeség volt a középiskolai állítás. De én is átestem egy ilyen fázison, mert a környezetem nagyon erősen nyomta ezt a mintát. Utólag mérges vagyok magamra és arra a gimnáziumra, ahol ezt lehetett, ahol a tanárok ezt csinálhatták, de ezen túl lehet jutni, és nagyon jó érzés túljutni rajta. De – mind a tudás, mind a tehetség törékeny dolgok, amik a társadalom támogatására tudnak kibontakozni. Ha a közösséged nem támogat és nem hisz benned mert mondjuk lány vagy, vagy roma, akkor sokkal nehezebb előre jutni.

2014-ben a Prezi volt a lényeg elmondásod szerint. A médiaművészeti vonal teljesen leállt az életedben?

Ugyanazt csinálom ma is, mint amit korábban. Mindig az érdekelt, hogy elképzeljek új dolgokat izgalmas emberekkel együtt és megcsináljuk azokat. Stockholmban diplomáztam az építész karon, ahol nagyon nagy szabadságot kaptam és interaktív installációkat készítettem, megtanultam picit programozni. Nagyon furcsa volt, hogy majdnem megbuktattak a diploma védésemen, miközben az egész iskola imádta a diplomamunkámat, amit még aznap publikáltak a milánói DesignBoomban, de a döntőbizottság szerint nem volt jó. Nekem az iskola is egy eszköz volt, utána a kísérletező építészeti közeg a Re:Orient projekttel a Velencei Biennáléval, a médiaművészeti kontextus is, hogy találkozhattam érdekes emberekkel és költségvetéssel, pályázatokkal, lehetővé tették, hogy egyrészt tanuljak és új dolgokra legyek érzékeny, másrészt, hogy új dolgokat találjunk ki és meg is csináljuk azokat.

Amikor váltottam a médiaművészeti világból a Prezi világába, akkor nagyon megtetszett, hogy míg a művészet világában szuper volt a kiállítás, a megnyitó és a beszélgetések, a Prezinél viszont az, hogy egy csomó olyan embernek lehet örömet okozni egy termékkel, akik hálásak azért, amit csinálunk. Ezt nagyon energizálónak és őszintének éreztem. Például volt nálunk látogatóba egy felsős osztály Szlovákiából, mert annyira szeretik a Prezit, hogy eljöttek. Elmesélték, hogy volt egy prezentációs verseny az általános iskolában, de kikötötték, hogy PowerPointot kell használni. Csináltak 500 screenshotot Preziben és nagyon gyorsan lejátszották, ami így animálódott. Ez nekik olyan örömet okozott, hogy meghackelték a PowerPointot érte.

A Prezi Video a legújabb fejlesztésetek.

A videónál azt csináljuk, hogy keverjük az ember videóképét az előadással egy élménnyé úgy, hogy köréd rakjuk a vizuális élményeket. Nem a képernyőt osztjuk meg sarokban egy kis videóval, hanem kevert élményt adunk. Az Arisztotelészi Retorikában van három elem a logika, az érzés és a személy. Ezért van orvos vagy fogorvos a reklámban, mert különben nem hinnéd el.  Most ezt próbáljuk vissza rakni a videó megbeszélésekbe, hogy az ember ugyanolyan fontos, mint az írott információ amikor kommunikálsz és ennek egyenértékűnek kell lennie. De ehhez is az kell inspirációként, hogy figyeljek arra, hogy mi emberek ma hogyan élünk, mit csinálunk. Mi a cél? Hogy érdekesebb és jobb legyen, ami kicsit szubjektív persze. Régóta arra vágyom, hogy az embereket az ötleteikkel, a gondolataikkal lássam együtt. Ma az Instagramon mondjuk azt látod, hogy hol nyaraltál, milyen ruhád és sminked van, ami kicsit béna. Azt szeretném, hogy az emberek ötletei látszódjanak ezeken a mediatizált képeken. Most ezt csináljuk és sokkal népszerűbb is lehet a Covid miatt, mert szinte mindenki át fog állni a távmunkára, ahol nagyon könnyű összekeverni digitálisan egy videóképet a gondolatokkal. A prezentáció így egy élménnyé válhat veled, a strukturált gondolatokkal és a metakommunikációddal együtt.

A Nutshell nevű mobil alkalmazást, a Prezi második termékét korán jelentettétek meg. Ma jobban belőhető egy fejlesztés időzítése?

A munkám része, hogy ezt jobban értsem és erről beszélünk is sokat. Jövőszerű, látványos dolgokat nagyon könnyű csinálni. A legegyszerűbb akadály mindig az, hogy az embereknek nincsenek olyan kütyüjei, de ennél sokkal nagyobb akadály, hogy mentálisan nagyon távol vannak még a dologtól. Amikor az ember a technológiai világban él, akkor olyan dolgokat vesz alapvetőnek, ami sok lépésre van még a valóságtól. Pár éve csináltunk egy nagyon egyszerű, gyors, látványos Prezi verziót érintőképernyőre és nagyon büszkék voltunk. Elkezdtük tesztelni. Nagyon sokan mondták, hogy nem is gondolták volna, hogy tableten lehet prezentálni és már ez lekötötte őket, elvonta a figyelmüket. A Nutshell  megoldásai – amivel augmented reality történeteket lehetett csinálni –  ma már bele vannak építve a Facebook Messengerbe, vagy az Apple keretrendszerébe ARKit néven. Mi még előtte megcsináltuk és nagyon sokat szenvedtünk, de sikerült és vicces lett, pár százezren használták, de nem lett olyan nagy siker, mert egy kicsit korán volt. De a videó kapcsán most megtaláltuk ezt az arányt: nem túl idegen, de már különleges élmény az embereknek. Nagyon sokszor van, hogy kísérletezünk és egy nagyon izgalmas, de nagyon élőszerű élményt elkezdjük visszavágni és visszatolatunk oda, ahol ezt már mások is felismerik, akik egy sima PC-n görgetik a Word-öt. Így találjuk meg ezt a metszéspontot.

Olyan élményeket keresünk, amit potenciálisan rengeteg ember tart értékesnek, megért és tudja használni, ami bár új, de nem túl idegen egyszerre. A zene is ilyen, ha nagyon más, akkor idegennek érzed, ha ugyanolyan, akkor unatkozol, meg kell találnod alkotóként azt a távolságot, amivel innoválhatsz, hogy legyenek hallgatók hozzá. A mai technológiai világban rengeteg emberrel kell kompatibilisnek lennie. Fontos még, hogy olyan értékes dolog legyen, ami javítja azt, hogy hogyan kommunikálnak, tanulnak egymástól az emberek.

Elképzelünk olyan termék ötleteket, amik még nincsenek és megcsináljuk őket prototípus szinten, ami azt jelenti, hogy működik, de nem adjuk oda másnak. Van amikor csak mi próbáljuk ki, van, amikor külsősökkel is. Pont tavaly ősszel volt egy elég nagy körünk, hogy a kézgesztusokat belevittük a kommunikációba. Elkezdesz mesélni, kinyitod a kezed az ott marad, mesélsz róla, ami nagyon jól néz ki. Meg is tanítottunk 4-5 tanárt használni, csináltak vele oktató videókat és hogy ez miért nem termék még? Azért, mert az a technológia, ami egy sima webkameráról felismeri a kezdet, ugyan hozzáférhető, de instabil. Ez a gépi tanuláson alapuló machine learning, ami még arra nem jó, hogy tényleg egy előadáson használd, ahol egy hiba után is leizzadsz és kirohansz az előadóteremből. Közben azért haladunk. Van, amikor szabadalmat is írunk, amiből általában Amerikában lesz sajtócikk. Ha a technológia beérik, akkor bevezetjük.

Ezek szerint mesterséges intelligenciával is foglalkoztok?

A labor tagjának Varga Dánielnek a gépi tanulás a szakterülete. Ami sokat fejlődött az elmúlt években az a gépi tanulás maga, hogy rengeteg adatból neurális hálókkal a számítógépek olyan dolgokat tanulnak meg, amit nem értünk, hogy miért van, de megtanulták, mert a rengeteg adatból nagyon pontosan értik a mintákat. Meglepő módon ez arra is visszahat, hogy mennyire tűnnek intelligensnek ezek a rendszerek. A mesterséges intelligenciával egy eszközt és partnert kapunk a világ és a tudomány megismerésére, de az is biztos, hogy az automatizáció révén rengeteg ember fogja a közeljövőben elveszíteni a munkáját. És hogy ebből mi lesz?  Lehet, hogy alapjövedelem és másban keressük majd az életünk értelmét, mint a munkában, ami egy nagyon erős érzelmi változás lesz rengeteg konfliktussal, sőt fizikai konfliktussal. Nagyon sok ember tudása fog leértékelődni. Ez egy nagyon valós és meglepően nem túl távoli kihívása lesz a világ országainak, amit remélem, hogy ügyesen lépünk meg.

Mit látsz a Covid után a munka világában? Hogyan működik most a Prezi?

Földcsuszamlásszerű változás történik a munka világában. A Google vagy az Apple jelezte a munkatársai felé, hogy vissza kell jönni dolgozni, majd egy hét után kiadták, hogy rendben, mindenki dolgozhat otthonról, mert az emberek elmentek volna a cégtől. Ezek az extrém példák persze. A Preziben most átalakítjuk az irodát egy belső coworking hellyé. Időként jó bejönni, de elég egy héten egyszer találkozni pár emberrel, de minden nap nem szükséges, mert nem kell a munkánkhoz. Ez a városra is nagy hatással lesz, mert más ritmusunk lesz és ez vissza fog hatni. Nemrég hallgattam egy CEU-s beszélgetést, ahol voltak az Oxfordi Egyetemről, egy New Yorki és egy Bécsi felsőoktatási intézményből is, ahol arról beszéltek, hogy a BA szint lehetne távoktatás a jövőben és az MA szint lenne személyes és kevesebb résztvevőjű. A közoktatás félig gyermekmegőrző, hogy az embereknek legyen ideje dolgozni. Ennek is változni fog a struktúrája és ritmusa. Mi nagyon élveztük a digitális oktatást, mert elmentünk fél évre Barcelonaba és csináltunk együtt egy saját családi honlapot.

Ezt miért készítettétek el?

Rengeteg időt töltünk együtt. Amíg kicsik voltak a gyerekeink, addig nem osztottunk meg róluk semmit, de most már nagyok és bele tudnak szólni a dolgokba. A kreatív képzés egyik fontos mérföldköve – akár egyetemen – hogy legyen egy portfóliód, ami azt jelenti, hogy sokat dolgozol éveken át és ezt egybe megnézed, amitől megnő az önbizalmad és a következő ötletet, formát, kódot már sokkal könnyedebben kezded el, mert fel vagy vértezve. De ha ez nincsen összeszedve, akkor könnyen elfelejted, mert minden alkotói pillanat törékeny és teli van kétségekkel és frusztrációval. Ez egy fontos eszköz, és szerettük volna, hogy a gyerekek lássák, hogy mennyi mindent csináltak eddig. A másik ok, ami miatt elkészítettük az az volt, hogy amióta távmunkázunk a Preziben kitaláltuk, hogy próbáljunk meg élni pár helyen külföldön, amit mindig is szerettünk volna a gyerekeinkkel is. Pozna Anita, a párom és én is nagyon sokat kaptunk attól, hogy éltünk és dolgozhattunk Svédországban, Spanyolországban, Japánban és más kultúrákban. Minden kultúra nagyon más és rengeteg kihívása is van, de rengeteg értéke is, ha ezekben megmártózol, akkor sokkal jobban magaddal tudod vinni azt, ami neked fontos, mintha csak olvasnál róla.

A családi weboldal révén könnyű bemutatkozni, mert mi őszintén ezek vagyunk, amiket csináltunk. Szeretnénk új embereket megismerni, családokat és a portfóliónk egyszerűbbé teszi a bemutatkozást. Ehhez kapcsolódik az első személyes website sikerünk is, amikor egy nagyon szép honlapot készítettünk Nagy Péter Sándor barátommal Barcelonában az Enric Miralles Benedetta Tagliabue Irodának, akik Catalónia sztár építészei, a skót parlamentet is ők csinálták. Péter ott dolgozott és még diákok voltunk, de felajánlottuk, hogy csinálunk nekik egy websiteot, amibe minden erőnket beletettük, és ez nagy hatással volt később a Prezire is, mert egy zoomolós teret hoztunk létre. Nagyon élveztük és rengeteget dolgoztunk vele, de ami aztán történt, az nagyon fontos tapasztalat volt számomra. Megmutattuk az irodában és az egész iroda odajött – korunkbeli fiatal építészek – és boldogok voltak és nem irigyek.  Előtte itthon az építész karon azt láttam, hogy ha valami jót csinálsz, akkor az emberek nagy része inkább mérges és azt mondja, hogy ezt én is tudtam volna. Én ezt kaptam a magyar alkotói kultúra azon szeletéből, aki akkor, abban az évben arra az egyetemre járt: a félig irigységet és félig dühöt.

2014 után tanítottál Magyarországon? Kaptál felkérést?

Te hívtál. Nagyon szerettem tanítani, de a Prezi első lendületében elfogyott az idő, de most már hiányzik. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan tudok ebbe intelligensen visszatérni. Megpróbálom kihasználni, megkeresni annak a nagyon cross-diszciplináris identitásnak a helyét ott, ahol ez egy kiemelt érték lehet a diákoknak. Pont egy hónapja voltam diplomaelnök a Krea Design Iskolában belsőépítészeknél és nagyon élveztem, a diákok is a visszajelzések alapján.

Mit próbálsz tenni a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodásmód változtatás érdekében?

Nekem ez egy személyes feladat, de azt érzem, hogy lassan mindenkinek az lesz a feladata, hogy azon gondolkodjon, hogy hogyan tudja a tudását a változáshoz hozzáadni, hogy megértsük, hogy mit kell tenni és tegyük is azt. Szokták mondani, hogy vannak környezetszennyező cégek, de valójában az életmódunk az, ami szennyező. Termékeket veszünk, amire nincsen szükségünk, meg még újabbat, aminek borzasztó a költsége. A világgazdaság ma úgy működik, hogy az ember attól boldog, ha vesz valamit – és ez nem fenntartható. Nem azt mondom, hogy ne legyél boldog, hanem hogy az az érték, amit keresel, az ne fogyasztásban legyen mérhető. Például sokkal boldogabbak lennénk, ha többen hinnénk el, hogy egy életen át lehet tanulni – és ez lehet olyan, mint a sport, vagy hogy elmész sétálni. A folyamatos tanulástól egyszerűen jól vagy, élvezed, hogy fejlődsz. De nem azért kell tanulni, hogy jobb legyél másoknál, hanem mert önmaga a folyamat értékes. Ez például egy környezetbarát boldogsághoz vezet. De sok más módja is van túllépni a fogyasztás bűvöletén, sok más módja van csökkenteni a CO2 kibocsátást.

A Prezi kapcsán most azon dolgozunk, hogy hogyan tudnánk utazás nélkül nagyon hatékonyan együtt dolgozni, ami nagyon fontos és erre büszke vagyok. Rengeteget repültünk, ami egy életre szóló teher lesz rajtam, hogy mennyit szennyeztük a környezetet. Nemcsak a Covid miatt változtatunk, hanem azért, mert nagyon hatékonyan dolgozunk együtt online. Nyilván fogunk még utazni, de az inkább a kivétel lesz, mint szokás. Reméljük, hogy segítünk a termékünkkel sok embernek így élni, hogy ne kelljen rövid üzleti utakra mennie, viszont, ha utazik, akkor az egy tartalmas, lassabb utazás lehessen. Pár éve voltam Stockholmban egy klíma konferencián, hogy inspiráljak és tanítsak klíma tudósokat jobban kommunikálni. Én ebben is hiszek. Ürge-Vorsatz Diána magyar fizikus, klímakutató például teljesen jól kommunikál, profi és remélem, hogy hatása is van annak, amit csinál, de többeknek kellene látszódnia ahhoz, hogy változást érhessünk el. Óriási hatása van annak, hogy a tudást hogyan adjuk át.

A TED például egy jó példa, ahol a történetek fele mindig tudomány és ahol egy féléven át készítik fel az előadókat, akik rengeteget fejlődnek abban, hogy ez a történet úgy menjen át, hogy az emberek megértsék és meg is szólítsa őket. Hiszek ebben, mert az egyik kihívás, hogy nem tudjuk a komplex valóságot kezelni és megoldani az egyszavas panelüzenetekkel, amik ma jól mennek. Aktív gondolkodás alatt álló tervem egy projekt létrehozása, ami ezt a hármast ötvözi: a klíma krízisre adott válaszokra fókuszál, hatékony kommunikációt nyújt komplex problémákról vizualitás segítségével, és a távoli virtuális jelenlétet használ. Ehhez biztosan sok tanácsot fogok kérni Gálik Györgyitől. Evvel a projekttel talán ahogy sokan, én is gyógyírt keresek arra a letargiára, ami a generációmban sokakat súlyt, hogy tehetetlennek érezzük magunkat a brutális és nagyon valószínű jövőképek miatt. A legjobb tanács amit kaptam, hogy mindenki abban segítsen, ott segítsen elő változást, amihez ért. Én ehhez értek: hatékony vizuális kommunikációhoz, és vidám virtuális termékélmenyekhez, ami ha jól sikerül milliók használnak. Úgy látom szemléletmód váltással hihetetlen eredményeket lehetne elérni nagyon gyorsan. Szóval van remény. Hét év múlva, ha újra beszélünk, majd kiderül, hogy meddig jutottam el.