„Nagy szabadságfokkal lehetett haladni és a szakembereink tudták, hogy a márkaépítést hogyan lehet átültetni a digitális világba.”

Seres Szilvia beszélgetése Novák Péterrel, a Dentsu Aegis Network Hungary ügyvezető igazgatójával, az IAB Hungary volt elnökével.

Mikor találkoztál először számítógéppel?

Ha jól emlékszem, talán nyolcadikos koromban az általános iskola keretében volt lehetőségünk számítástechnika órára átjárni az egyetemre (JATE), ahol volt egy nagy informatikai terem rengeteg monokróm monitororral és számítógépekkel, amelyek még lyukszalaggal dolgoztak. Később, a ’80-as évek második felében apukám egy konferencián volt az NSZK-ban és onnan hozott haza egy Commodore 64-t, ekkor volt a kezemben először személyi számítógép. Nagyon élveztük a barátaimmal, akikkel azon vitatkoztunk, hogy a Commodore vagy a ZX Spectrum a jobb-e. Persze leginkább játszottam, illetve a középiskolában tanult dolgokat próbálgattam. Éjszakánként a rádióadókon voltak letöltési lehetőségek, ezeket felvettem magnószalagra, és így jónéhány játékot és más programokat is kipróbálhattunk. Közel állt hozzám és gyerekszemmel könnyű volt az egész, pont mint ma, amikor a gyerekek néhány évesen a tablettel, mobilokkal ismerkednek. Élveztem az akkori technológiai vívmányokat és körülbelül tíz évnek kellett eltelnie, hogy találkozhassak az internettel.

Hogyan történt a találkozás?

Mindig azt szoktam mondani, hogy szerencsésnek érzem magam, mert éppen akkor születtem, és oda, ahova. 1995 nyarán hosszú hetekig piszkált anyukám, hogy menjek be édesapám egyetemi tanszékére, aki egy műszaki beállítottságú vegyész volt, és mindig igyekezett, hogy az egyetemi körülmények között is a legújabb gépparkkal rendelkezzen. Akkor huszonkét éves voltam és a haverokkal lógtam leginkább. Nehezen, de bementem az egyetemre, ahol apukám nagyon nyugodtan végigmutogatta a gépeket és a különböző perifériákat, majd a végén azt mondta az egyik gépre, hogy ezzel már lehet internetezni is. Emlékszem, megmutatta a Kongresszusi Könyvtár és a NASA honlapját is. Akkor már volt Netscape – grafikus böngésző – és ahogy ide-oda szörfölgettünk láttam reklámokat is.

Pont akkor, szeptemberig el kellett döntenem a szakdolgozat témámat a Közgázon. A szakirányon feldobott témák nem igazán érdekeltek, ezért azt javasoltam Márkus Anitának, a szakszemináriumi vezetőmnek, hogy hadd írjak az online reklámról. Azt mondta, hogy segíteni nem fog tudni benne, és sok szerencsét kívánt hozzá. A témaválasztásnak köszönhetően rengeteg időt kellett eltöltenem az egyetem könyvtárában a Kinizsi utcában, ahol voltak internetre kötött számítógépek is. Rengeteget szörföztem, hogy szakmai anyagokat, cikkeket találjak. 1994 októberében jelent meg az első reklám az interneten, én pedig kevesebb mint egy évvel később kezdtem ezzel foglalkozni.

Mennyire létezett hozzá ekkor szakirodalom?

Viszonylag kevés, hosszabb lélegzetvételű anyag volt elérhető, inkább cikkek léteztek. Így elég gyötrelmes volt az elején használható irodalomhoz jutni, de hétről-hétre nőtt a mennyiségük és a minőségük is. Amikor 1996 tavaszán befejeztem és leadtam a szakdogámat, már sokkal jobb volt a helyzet. Időközben kiderült, hogy Pogány András – aki fölöttem járt és már végzett a Közgázon– egyfajta „interaktív marketing”-ből írta a szakdolgozatát. Ez azonban nem az az interaktívitás volt, amit ma értünk alatta, inkább a fogyasztói visszajelzésekről szólt, mindenesetre felkértem, hogy legyen a külső bírálóm. Ő már akkor egy reklámügynökségnél dolgozott és bár csak pár órát voltam bent nála, de így is meghatározó élmény volt. Utólag derült ki, hogy a szakdogám valószínűleg Magyarország első, kifejezetten az online reklámozásról szóló tézise. A témaválasztás a záróvizsgán egyfajta könnyebséget is jelentett, a tanárok –akiknek az ismeretanyaga elég vékony volt a témában –nagyon nyitottak és kíváncsiak voltak, így jót beszélgettünk erről a teljesen újszerű világról. Így a 80-as évek  nekem a számítógép, a 90-es évek közepe az internethez és a reklámhoz való kapcsolódást jelentette.

Az egyetem után rögtön online marketing területen kezdtél el dolgozni?

Először értékesítési területen kezdtem 1996-ban a Matáv-ban, ahol középvállalatoknak adtunk el például bérelt vonalat és ISDN-t. Jó kiképzést kaptam a kollegáimtól, de azért zöldfülűként elég meredek volt ezt élesben csinálni. 1997 elején volt egy belső megbeszélés, ahol ott volt Zsámboki Gábor is, a cég akkori reklámfőnöke, akire nagyon jó benyomást tehettem, rövidesen áthívott a csapatába. Egy feltételem volt, szerettem volna az internetes reklámozást is elkezdeni a vállalatnál. Azt mondta, hogy rendben. Sok különféle területét is kipróbálhattam a reklámnak, de  mindig figyelt arra, hogy valamennyi pénzt allokáljunk a költségvetésből az internetre is, így elindulhattak ott a Matáv reklámkampányai. Megcsináltuk a bannerek-et, landingpagek-et és ezen keresztül kerültem kapcsolatba egy másik területtel a Matávon belül, amelyet Kelemen Gábor vezetett, aki a 90-es évek emblematikus multimédia és internetes figurája volt.

Milyen fejlesztések zajlottak ekkor?

1997-ben elindult egy online termékfejlesztési projekt, aminek az volt a célja, hogy olyan szolgáltatásokat indítsunk el, amit majd tömegek fognak használni a jövőben. Ebből született többek között az AltaVizsla, amit 1998 áprilisában indítottunk. A Compaq tulajdona volt az AltaVista, velük kellett leszerződni, hogy megvásárolhassuk a keresőmotort. A projektet Varga Lajos vezette. Nekem a termék kommunikálása mellett az üzleti modell kialakítása volt a feladatom. A reklámbevételekre épülő modell mellett született a döntés, így meg kellett határoznom a reklámfelületeket és az árakat. Emellett pedig továbbra is csináltam a Matáv internetes reklámjait.

Velünk párhuzamosan folyt egy online szolgáltatásfejlesztési projekt is, az úgynevezett Tartalom Projekt. Nekik köszönhetően indult el 1998 végén az Origo. Ezen többek között Nádori Péter, Pohly Ferenc, Simó György, Szakadát István és Weyer Balázs dolgozott.

A Pepsi sziget Matáv kooperáció hogyan jött létre?

1997-ben kötött szerződést a Matáv a Pepsi Szigettel, hogy beszáll támogatóként. Egyrészt megcsináltuk a webes jelenlétet a Szigetnek, másrészt kivittünk  internetet a fesztiválra. Kerti Gézáék (alt.kirowski) csinálták a website-ot és ekkor ismertem meg Karafiáth (Szekfű) Balázst is. Lett egy nagy Matáv netes sátor, amit szintén Gézáék intézték, Balázs pedig a koncepcióért, kütyükért felelt. Így jött képbe az Oracle, akik a netPC-jüket hozták, ami akkoriban egy nagyon innovatív elképzelésnek tűnt. Maga a munka a helyszínen, szó szerint hatalmas szívás volt az óriási porban, de a gépek egész jól bírták a kiképzést, rengetegen jöttek a sátorba, hogy netezhessenek.

A párhuzamos fejlesztések a Matáv-on belül hogyan haladtak tovább?

Az AltaVizslán megjelentek az első hirdetések, elkezdtek csurranni-cseppeni a bevételek és a publikus médiajánlatunk kvázi sztenderddé vált a piacon. Volt benne egy elütési hiba, amit vicces módon  más piaci szereplők nem vették észre, amikor egy az egyben lemásolták és saját médiaajánlatukként tették elérhetővé. 🙂

Volt akkoriban egy üzleti dilemma cégen belül, hogy a későbbi online reklámértékesítést házon belül érdemes-e tartani vagy egy külsős céget kellene inkább vele megbízni (az Origo esetében ők így indultak). Készítettem erről egy elemzést, stratégiai összefoglalót, melyet elolvastak döntéshozók és az általam (is) javasolt, belsős megoldás lett a nyerő.

A két párhuzamos tartalomfejlesztési szál végül összeért és az internet hozzáférési szolgáltatással egyberakva 1999-ben megalakult a MatávNet Kft. Az új cég egyik vezetője Simó Gyuri volt, aki felhívott, hogy menjek át hozzájuk és építsem ki az online reklámértékesítési területet. Ez így is történt, felépült a csapat (Kincses Anikó, Péli Árpád, Somogyi Péter – ők azóta is a digitalis reklámpiac elismert szakemberei) és behoztuk a Matáv csoport első 100 millió forintját online reklámokból. Minden nagyon frankón alakult. Majd jött egy újabb fordulat, 2000 áprilisában azzal keresett meg Kerti Géza és a Kirowskihoz frissen csatlakozó Kovács Zoli, hogy óriási terveik vannak a már jónevű céggel, amihez én is kellenék.

Mi volt a tervük?

A terv az volt, hogy a webdesign stúdiót egy teljeskörű online marketing- és médiaügynökséggé alakítják át. A cég ügyvezetője a tulajdonossá is váló Kovács Zoltán lett, aki egyébként évekkel azelőtt a Carnation Consulting egyik alapítójaként volt ismert. Nekem az online médiaügynökségi üzletágat kellett felépítenem. Tuti állásom volt, ahol nagyon jól éreztem magam, de éreztem, hogy ezt nem szabad kihagyni, és belevágtam. Velem egyidőben, 2000 nyarán érkezett a már komoly reklámpiaci tapasztalatokkal bíró Gulyás János a Publicistől – jelenleg a Wavemaker vezetője – és nem sokkal később újabb tapasztalt szakember, Pogány András is csatlakozott a csapathoz. Brutális üzleti növekedés indult el.

Mekkora volt ez a növekedés?

Amikor odamentem körülbelül huszan ha lehettünk, nagyjából egy év múlva már nyolcvan-kilencven főre hízott a létszám. Elindult egy nagyon egészséges verseny a Carnation és a Kirowski között. Ugyan valamelyest eltérő volt a szolgáltatási paletta, de egy nagyon izgalmas, egymást „paráztatós”verseny alakult ki, amiben fontos volt, a minőség, az innováció, ki-milyen újítással rukkol elő, hogyan alakul az ügyfélkör, és hogy ki milyen díjakat zsákol be. Akadtak további szereplők is ezen a piacon, de a Kiro és a Carna szakmai nívója, elismertsége megkérdőjelezhetetlen volt. Nem hiszem, hogy túlértékelem e verseny jelentőségét azzal, ha azt állítom, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2000-2006 között a magyar online reklámpiac gyorsabban fejlődőtt mint a régió más országaiban.

Milyen ügynökségi szereplői voltak a piacnak ekkor?

Egy kicsit régebbről kezdem. 1997-ben, amikor tervezgettük az AltaVizslát kapcsolatba kerültem Szabó Gál Andrással, aki Villám Géza néven volt közismert rádiós betyár. Kiderült, hogy ő már akkor nagyon komolyan foglalkozott online marketinggel. 1996-ban New Yorkban hozta létre első internetes cégét, a Netscape-es videólejátszást elsőként megvalósító MultiMedia Direct-et, egy évre rá pedig a Date.com nevű internetes társkereső oldalt. Ebből Magyarországon persze semmit sem lehetett látni, kizárólag amerikai piacra dolgoztak. András piacismerete segített az AltaVizsla hirdetési árainak kialakításában. Ennyi idő elteltével már elmondható, hogy rendkívül tudományosan jártunk el, hosszas töprengés után megfeleztük az amerikai árakat. 🙂 Kicsit később, 1998-ban (!) pedig egy olyan munkát végzett el a csapata az AltaVizsla egyik edukációs kampányához, melyet ma keresőoptimalizálásnak hívunk. Akkor persze erről fogalmunk sem volt.

A magyar online reklámügynökségi piac kialakulása a 90-es évek második felére, végére tehető, amikor tucatjával indultak el különféle cégek havonta. A Kirowski és a Telnet 1996-ban indult, a Carnation és a Mirai Interactive 1997-ben, a Bigfish 1999-ben. Számomra ezek voltak az első 5-10 évben a leginkább emlékezetesebb szereplők.

A Kirowski és a Carnation mennyire alakított ki magának prémium piacot?

E cégek stratégiája az alapos és naprakész szaktudásra épített magas minőség volt, nagyvállalatokat céloztak meg széleskörű szolgáltatásokkal. Ennek megfelelően a legjobb szakembereket foglalkoztatták, nemzetközi szintű minőséget produkáltak. Értelemszerűen ez nem fillérekbe került, de az árverseny így is folyamatosan nagy küzdést jelentett.

Mennyire tett jót a verseny az innovációnak?

Irgalmatlan innovációs verseny folyt. Fiatalok voltunk és mindig újat akartunk villantani, különben untuk volna az egészet, és az ügyfelek is ezt várták tőlünk. Az is benne volt, hogy az online a kezdetekben kicsi szelete volt a kommunikációnak, büdzséknek, amit az ügyfelek leginkább kísérletezésre szántak. Nem csak nyitottak voltak, hanem kifejezetten igényelték is az innovatív megoldásokat. Például a HP-nek csináltunk először Magyarországon videós hirdetést valamikor 2003 magasságában.

Nagy szabadságfokkal lehetett haladni és a szakembereink tudták, hogy a márkaépítést hogyan lehet átültetni a digitális világba. Számtalanszor hallottuk a „Kápráztass el!, Hozz valami újat, olyat amit még másnak nem csináltál!” kérést. Ha erre képes voltál, akkor az folyamatosan, erős ügyfélállományt és kapcsolatokat jelentett, hiszen biztosak lehettek abban, hogy a jövőben is képes leszel rá. Az pedig már akkor is nyilvánvaló volt, hogy annyira gyorsan változik az iparág, hogy a cégek azt a partnert keresik, aki képes a legkisebb piaci hullámokat is szenzoraival levenni, reagálni és előre szaladni.

Ennek érdekében folyamatosan kerestétek az új eszközöket?

2001-ben a Kirowski-n belül létrehoztunk egy rekláminnovációs műhelyt, aminek az volt a feladata, hogy folyamatosan scannelje a netet, jórészt külföldi példákat, újdonságokat keresve, amiből mi is inspirálódtunk és újíthattunk az eszköztárunkon. Ebből rengeteg ilyen-olyan kis eszköz, reklámmegoldás alakult ki, melyet előtte még sehol sem csináltak meg. Tucatjával jelentek meg az új eszközök, utólag az éles tesztekre visszagondolva, volt hogy túl is lőttünk a célon. A médatulajdonosok sikítva hívtak minket, hogy nagy a baj, morognak az olvasóik, változtassunk azonnal. Olyan is megtörtént, hogy a fogyasztók visszajelzései alapján el kellett egyes reklámformátumokat tüntetni a piacról. Fogyasztói szemmel is biztosan változatos volt ez a korszak, mondhatjuk, hogy nem hagytuk, hogy kialakuljon a „banner vakság”. 🙂

1999 óta méritek a magyar online reklámköltést az MRSZ internetes tagozatával. Hogyan alakult meg a tagozat?

Az akkori főnököm, Zsámboki Gábor lett az MRSZ alelnöke 1998-ban, őt találtam meg azzal az felvetéssel, hogy lehetne-e az MRSZ-en belül egy internetes tagozatot alakítani. Támogatta, és az egyik MRSZ közgyűlésen prezantáltam az elképzelésemet, melyet a Csepregi Miklós vezette szakmai szervezet tagsága megszavazott. Nyolc-tíz céggel fogtunk össze az elején, és 1999 áprilisában alapítottuk meg a tagozatot.

Kik voltak az induló tagságban?

Jórészt médiatulajdonosok és pár ügynökség. Több témának is nekiveselkedtünk. Elkezdtük felmérni, hogy mennyi a magyar online reklámköltés. Szerettük volna, hogy legyen valami adat arról, hogy mekkora a piac. Sokszor elmeséltem már, hogy a Klauzál téren volt egy pincéje az MRSZ-nek, ahol összegyűltünk tíz-tizenöten. Ez a létszám az akkori netes világ minden fontos entitását magába foglalta. Az előre kiküldött adatbekérő doksit magukkal hoztak kitöltve a tagok, bedobtuk egy kalapba, majd az adatokat osszesítettük és nagy volt a boldogság. Elindult egy internetes fogalomtár készítése is, amit Kereszturi Gergely vett a kezébe. A célunk a piac fejlődésének támogatása volt a tagozat működtetésével. Megkörnyékeztük már ekkor az amerikai IAB-t, hogy szeretnénk belépni, de számukra éppen ez nem volt aktuális.

Csináltunk kisebb-nagyobb eseményeket, próbáltuk összeterelni a szakmát, mert abban hittünk, hogy csak így lehet előrébb vinni az egészet. 2008-ig működött ebben a formában a tagozat. Helyes  volt, hogy megalakult, összeverődött a csapat, de ahhoz, hogy szintet lépjünk, ez így már nem volt elég. Nagyon szépen ment előre a piac, de nem volt profi a működésünk.

Mit szólt ehhez a piac idővel?

Egy idő után elindult a morgás, hogy ezt lehetne jobban csinálni. Végül sűrű egyeztetések eredőjeként sikerült a különböző érdekeket, elképzeléseket egy irányba terelve megállapodni abban, hogy megalakítjuk itthon az IAB-t. A kintiek egy évre tették a megalakulásig szükséges időt –rengeteg feltételt kellett teljesíteni –, végül 3-4 hónapos intenzív előkészítést követően 2008 novemberében indult el az IAB Hungary. Negyvenöt cég vett részt a megalapításában, ami jól mutatja, hogy 2008-ban már egy igen nagy piacról beszélhetünk. Ez már az érettség periódusa volt, és a piac kikényszerítette, hogy vegyük komolyabban.

Meddig vezetted a IAB Hungary-t?

2016 elejéig, az az 17 évig vezettem a magyar online reklámipar szakmai szervezetét az MRSZ Internet Tagozatot, majd az alapításától az IAB Hungary-t. Hosszú idő volt, rengeteg energiát tettem bele, persze sokat is köszönhetek ennek az időszaknak és a kollegák bizalmának. Továbbra is fontosnak tartom a szervezetet, az elnökség tagja vagyok, és a kezdetek óta vezetem az Adex munkabizottságot.

Emellett a Magyar Reklámszövetség elnökségének és ügyvezetésének 2000 óta vagyok tagja, ekkor keresett meg az MRSZ elnöknek frissen megválasztott Levendel Ádám azzal, hogy számítana rám a szakmai szervezet ügyvezetésében, Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy azóta is minden új MRSZ elnök felkért az ügyvezetési tagságra.

A digitális költések hogyan növekedtek?

Amikor 1999-ben először felmértük az online reklámpiac nagyságát – valójában a felmérésében résztvevő tucatnyi médiatulajdonos online reklámbevételét, akkor az pár százmillió forintos lehetett. Valószínűleg nem minden piaci szereplőt tudtunk megszólítani, de a hiányzó piac rész megbecslésére nem törekedtünk.

2000-ben már megközelítette a piac mérete az 1 milliárd forintot és a következő nagy fordulópont 2006-2007-ben volt, amikor megjelentek Magyarországon is a Google üzleti szolgáltatásai. Ekkora már 15 milliárd forint nagyságrendben költöttek online reklámozásra a hirdetők. Mi 2006 végén indítottuk el a keresőmarketing üzletágunkat Keresztúri Gergely vezetésével iProspect Hungary néven, mellyel bár nem voltunk a legelsők  –például az Arcanian Consulting addigra közismert volt szakmai körökben – de még időben léptünk a piacra. Berényi Konráddal közösen 2007-ben rendeztük meg először a Keresőmarketing Napot, mely évekig ráirányította a figyelmet erre a születőben lévő új szakterületre, és egyúttal pozícionáltuk is vele magunkat is, miközben a teljes szakmai, így versenytársaink is az előadók között voltak.

Mikor váltak láthatóvá ezek a szolgáltatások a reklámköltésekben?

A 2008-as évre vonatkozó IAB-s felmérésünk már külön soron mutatta a keresőmarketinget, abban az évben meghaladta a 22 milliárd forintot a hazai online reklámpiac nagsága. Ekkorra már lényegében minden piaci szereplő komolyan vette az internetet, nem lehetett „kisöcsinek” kezelni. A Google hazai megjelenése forradalmasította a piacot. Médiatulajdonosi szemmel ez rettegéssel töltötte el azokat, akik kellően előrelátóak voltak, akik meg nem, azok idővel rájöttek arra, hogy oda kell figyelni. Viszont ez a reklámköltések tekintetében azt is jelentette, hogy ugyan már tudtuk, hogy egyre több pénz áramlik ezekre a platformokra, de ezekről a költésekről, bevételekről direkt, önbevallásos alapú információnk nem volt, ami előrevetített egy idővel egyre nagyobbá váló kihívást, hogy miképpen, milyen módszertannal lehet megállapítani a globális médiacégek felé áramló reklámköltések nagyságát, lévén ezek a cégek sehol nem vesznek részt az önbevallásokban és nem publikálnak bevételi adatokat az egyes piacaikról. Sokat vitatkoztunk arról, hogy törekedjünk-e e költések megállapítására vagy pedig kihagyjuk teljes egészében. Végül itthon is az a szakmai vélemény érvényesült, hogy foglalkozni kell vele és módszertant kell találnunk arra, hogy meghatározzuk a nagyságrendjét.

A 2015-ös év újabb mérföldkövet jelentett, lévén a hazai adatok alapján ekkor vált a digitális reklámköltés a reklámtorta legnagyobb szeletévé, erre költöttek a legtöbbet a hirdetők. Akkoriban kaptunk hetet-havat egyes szakemberektől, noha csak azokat érhette ez a pillanat váratlanul, akik nem vettek tudomást a világban zajló trendekről, vagy ilyen-olyan érdekből kifolyólag hátráltatták, vagy későbbre datálták volna ezt a mérföldkövet.

Időben visszaugorva a Kirowski történetére 2005-ben eladtátok. Mi miatt választottátok ezt az utat?

2000 őszén kerültünk üzleti kapcsolatba az Aegis Media-val, akik az egyik fontos ügynökségi partnerünk, ügyfelünkké váltak, de rajtuk kívül néhány más nagy médiaügynökséggel is dolgoztunk éveken keresztül. Jól ment a szekér, minden évben jelentősen növekedett a Kirowski. Üzletileg a következő lépcsőfokon agyaltunk. Az egyik út a regionális szereplővé válás volt néhány kelet-európai hasonló cég felvásárlásával – ehhez a tőzsdei bevezetést is megvizsgáltuk –, a másik pedig az, hogy csatlakozunk valamelyik nagy ügynökségi hálózathoz. Kovács Zoli, a Kirowski vezetője nagy energiát fektettet a stratégiai irányok meghatározásába és véghezvitelébe, végül tulajdonosi körben úgy döntöttünk, hogy az Aegis felvásárlási ajánlatát fogadjuk el, szakmai befektetőnek adjuk el a céget és betagozódunk egy nagy nemzetközi hálózatba. Ez 2005-ben történt meg.

A betagozódás mit jelentett?

Az Aegis Media az elsők között ismerte fel a digitális marketing kulcsfontosságúvá válását és Isobar néven elkezdtek kiépíteni egy globális digitális marketing és média ügynökségi csoportot. Ehhez sorban vásároltak fel különféle piacokon vezető digitális ügynökségeket. A stratégiájuk az volt, hogy ahol van „gyöngyszem” a piacon a digitális marketing ügynökségek között, azt megveszik. Nagyon menő cégek csatlakoztak, kitűnő szakemberekkel, persze eltérő szolgáltatásokkal és kultúrával. Kovács Zolinak nemzetközi feladatai is lettek, így személyesen is próbálta befolyásolni tudta, hogy hálózati szinten mi történik.

Mennyiben volt ez más, mint a Carnation 2012-es csatlakozása a POSSIBLE-höz hét évvel később?

Teljes mértékben nem ismerem az ő sztorijukat, de nekem úgy tűnik, hogy nagyon más volt. Az Isobar sokkal hamarabb épült fel, mint a Possible. Míg mi a felvásárlás után is elsősorban a magyar piacra fókuszáltunk, addig a Carnation sokkal inkább a nemzetközi projektek, más piacok irányába indult el, belső erőforrásként hasznosították a megszerzett tudásukat, így a hazai piac már kevésbé volt fontos számukra.

A Kirowski eladása után hol folytattad?

Még további 5 évig ott dolgoztam, 2010 elején jöttem el a csapatból, ami érzelmileg nem volt egyszerű. Simó György akkor már évek óta hívott vissza a Magyar Telekom-hoz, ahova végül már az ő távozását követően tértem vissza az Origo Zrt.-be, amelynek vezetését Vaszily Miklóssal vettük át. Miki volt a vezérigazgató, én pedig a helyettese. Határozott elképzelésünk volt arról, hogy hova kellene fejleszteni a céget, de abban a formában nem tudtuk megvalósítani. De így is érdekes és hasznos két évet töltöttem ott az értékesítési csapatért, a termék- és üzletfejlesztésért, a belső gyártásért és a marketing-kommunikációért feleltem és sikerült Mikivel üzletileg sínre tenni a céget.

Ezt követően Superman-nel (Erdei Zsolttal) és Fügével  (Horváth Attillával) elindítottunk egy online rádiót, a RCKO.FM-et és részt vettem a Fuso új stratégiájának a kialakításában, mellyel egy online streaming tartalomszolgáltatás kialakítását és bevezetését céloztuk meg. Tehát már 4 éve online szolgáltatásokkal foglalkoztam, amikor megkerestek a Schibsted-től. Megvették a vezető járműhirdetési portál, a Használtautó.hu második 50%-át és egy új ügyvezetőre volt szükségük. A digitális piacnak ezt az apróhirdetési szeletélt még nem ismertem, ezért örültem a megkeresésnek. Ezek a szolgáltatások az e-kereskedelem és a reklámpiac közötti térben mozogtak és szerettem volna ilyen tapasztalatokat is gyűjteni. Nagyon jó és sikeres csapattal dolgozhattam együtt – sajnos azóta már szétszéledtek különféle okoból – és a háttér adott egy nemzetközi kitekintést is. Innen kerültem aztán a Dentsu Aegis Network Hungary (DAN) élére 2017 júniusában.

Mit gondolsz, mi a jövője a digitális ügynökségeknek?

Évek óta mondogatják, hogy már nincs értelme annak a szópárosnak, hogy digitális és ügynökség, amivel egyet tudok érteni, bár ez nem egy péntekről hétfőre megváltozó dolog. Továbbra is vannak olyan ügyfelek, akik kifejezetten digitális feladatokra keresnek partnereket, nem is biztos, hogy holisztikusan digitálisra, itt is léteznek specializációk. A hazai piac annyiban változott, hogy míg régen több, nagyon erős digitális ügynökség volt széleskörű szolgáltatásokkal, addig mára ezek száma jelentősen lecsökkent. Én azt hallom az ügyfelektől – legalábbis azoktól, akik még emlékeznek a régi világra és/vagy elmúltak 30 évesek – ha keresnek digitális ügynökséget akkor az Isobar (ex Kirowski) és a Mito merül fel bennük.

Hozzá kell tenni, hogy manapság valójában egyik sem az a tipikus digitális ügynökség, ahogy azt tíz éve értettük, a kommunikáció, marketing, fejlesztések széles palettáját nyújtják, melyen belül a digitális terület különösen erős. Azonban ma már a hirdetők mindenféle ügynökségtől elvárják a digitális megoldások alapos ismeretét, ez alap, ami nélkül nem lehet labdába rúgni.

Mi a DAN jövő víziója?

Egyértelműen a digitalizálódás, a hivatalos megfogalmazás szerint az ambíciózus víziónk az, hogy 2020-ra 100%-ban digitális ökoszisztéma üzletté szeretnénk válni. Az ügyfeleink is ebbe az irányba tartanak, mi abban tudjuk segíteni őket, hogy a transzformációjuk minél gördülékenyebben történhessen meg.

Anno az e-business, majd az e-commerce volt világszerte a kulcsszó, ma már a még mélyebb átalakulást megcélzó digitális transzformáció a cél lassacskán minden vállalatnál. A márkaépítés és az értékesítés tranzakciók kéz a kézben járnak, szerves egységet alkotva. Ehhez nekünk is át kell alakulnunk, újabb tudással és szolgáltatásokkal egészítjük ki és fejlesztjük a meglévőeket. Az adatközpontúság még fontosabbá válik és mi itthon rágyorsítunk az úgynevezett MarTech területre, ami szerves részét jelenti a digitális transzformációs szolgáltatásainknak.

Az üzleti megközelítésnek, az ügyfélélmény növelésének kell a hajtómotornak lenni, ami lerágott csontnak, közhelynek tűnik, de valójában ez tényleg megváltoztatja a cégek működési logikáját. Az ezzel foglalkozó szakembereink nemcsak Magyarországon, féltucat további európai országban is közreműködnek érdekes projektekben, nagyon büszke vagyok a szaktudásukra.

Fontos maradt a kíváncsiság?

Ha csak az elmúlt húsz évét nézzük ennek a piacnak, rengeteget változott, ha valaki átaludt volna 3-4 évet, csak kapkodná a fejét az ébredést követően. Ahhoz, hogy valaki ezt élvezze, érdeklődőnek, nyitottnak kell lennie, hogy képes legyen a változást lekövetni, és felszívni az új dolgokat. Elengedhetetlen a kíváncsiság.

A kutatás az NKA támogatásával valósult meg.