„Life is good.”

Seres Szilvia beszélgetése Karafiáth Balázs coach és purpose guide-dal.

Egy 2002-es Magyar Narancs Egotrip írásodban arról írsz, hogy a technológia tökéletes, és a tökéletesség ígéretét hordozza. A mechanizmusokat szeretjük, mert egyszerűbbé teszik és csökkentik a gondolkodást. A technológia segítségével a világot úgy rendezzük el, hogy ne kelljen megtapasztalni.” Ma is ilyen tökéletesnek látod?

Ma is így gondolom. Akkoriban nagyon sokat olvastam Kevin Kellyt, Douglas Rushkoffot, ami rám is megtermékenyítően hatott. A meccs máig nem lefutott, hogy mi robotozunk, vagy a robotok embereznek. Az, hogy a robotot sikerült megtanítani valamire, az nemcsak azt jelenti, hogy mi jobban robotozunk, de azt is, hogy ők jobban embereznek. Egyre többen beszélnek erről kicsit luddita módon a gondolkodók és fejlesztők közül, mint például Stephen Hawking vagy Elon Musk. Szétszórt módon a legkülönbözőbb cégeknél, művészeti projekteknél és állami vonalakon fejlesztődik ugyanaz, aminek a végén összejöhet a részekből az egész. Ez zajlik jelenleg, és az emberek tényleg imádják, hogy nem kell a fizikai kontaktusokat erőltetniük. Ez ma már jól érzékelhető. Csányi Vilinek van egy példája, hogy amikor a tévé elindult, akkor fokozatosan megszűntek az esti baráti társaságok. Először a baráti társaságok a hétfői napra tették a találkozókat, amikor ugye nem volt adás. A hétfői társaságok pedig akkor szűntek meg amikor bejött a hétfői adás. Emberekkel összejárni, rendszeresen, akár éveken keresztül – ez egy nagyon kockázatos foglalatosság. Chatelni, mediált kapcsolatban maradni már sokkal kevésbé az.

A Corvinus Egyetemen és a Yale-n végeztél, tanítottál a BME MOKK-ban és üzletemberként ott voltál a Carnation Internet Tanácsadó Rt. és a Sziget Kft. alapítói közt. Mennyire volt egyértelmű a 90-es évek második felében, hogy digitális ügynökséget kell csinálni?

A szülői ajándékom az volt, hogy anyám angolul tanított, apám pedig számítógép közelbe terelt már korán azzal, hogy a 80-as évek elején csempészett be a családnak Sinclair gépeket. Azóta van egy számítógépes érdeklődésem. A Carnation azért indult, mert azt gondoltuk, hogy van élet az interneten, illetve, hogy ezt az üzleti lehetőséget jó lenne megmutatni a cégeknek is. Polonyi István barátommal – aki akkor az Oracle-nél dolgozott – 1997. május 1-én bementünk a cégéhez, hogy megnézzük, „mi van a magyar interneten”. Azt gondoltuk – amúgy joggal – hogy egy nap alatt feltudjuk tárni. Azonban ki volt kapcsolva az internet május 1-én az Oracle-ben, így aztán bridzs jegyzeteket fénymásoltunk és elmentünk sörözni. Később feltérképeztük. Azt láttuk, hogy az a tudás, amit hozunk – én akkor már sokat voltam Amerikában, sok mindent láttam és volt egy előképem – releváns, a helyzet pedig kezdetleges. 1994-ben a holland haverokkal és Padi Mariannal csináltam a Digitális Szigetet, ami egy internet előtti internet volt. A magán a Szigeten volt kint az egyetlen szerverünk, amin fejlesztettük a BBS oldalt és oda lehetett betárcsázni, így chateltünk. Élményt közvetítettünk a Szigetről már 1994-ben. Aztán 1995-96-ban csináltam meg az első iterációját a budapest.hu-nak.

Kikből állt az induló cég?

Négy tagú volt. Kovács Zolit úgy ismertem meg, hogy járt az unokatesómmal, akinél laktam egy ideig. Zoli barátja volt Balogh András, aki akkor az Andersen Consulting-nák dolgozott és aki nemrég talán inkább hírhedt, mint híres lett.[1] Polonyi az Oracle-nél volt mukatárs. Kovács Zoli és én szabadúszóként dolgoztunk. Belőlünk lett egyfajta internetes üzleti think-tank. Egy stratégiai-üzleti tanácsadó céget akartunk csinálni, ami végül a Carnation lett. Így is hívtuk, Carnation Strategic Internet Consulting.

A business modell az volt – mivel Balogh és Polonyi ezzel foglalkozott –, hogy elmagyarázzuk a nagy cégeknek, hogy mi jön, és hogy ebben mi lehet az ő szerepük. A profit lehetőségek feltárásáról szólt mindez azoknak a cégeknek, akik komolyan érdeklődtek az internet irányában. Újfajta piaci összefüggéseket mutattunk be, hálózati hatások működésével foglalkoztunk. A hálózati gazdaság akkor még egy új dolog volt. Olyan példákat emlegettem, emlékszem, hogyha cipőbolt vagy és megveszik a második pár cipődet, attól az első eladott cipőd értéke nem emelkedik, de ha a 100. fax készüléked adod el, akkor az összes munkában lévő fax értéke nő. Elkezdtem közben tanítani is. Úgy volt, hogy a BME GTK Tudásmenedzsment Tanszéken maradok – Z. Karvalics László és Kis Feri vezette – de azt megszűntették. Később az ELTE-n, MOME-n, Közgázon és a BME-n tanítottam.

Hogy nézett ki a piac?

Elsősorban a Matáv volt az, aki akkoriban élen járt. Mindenki előbb vagy utóbb ott kötött ki. Mi is dolgoztunk ott mint klasszikus értelemben vett tanácsadók, tehát kaptunk egy szobát és projektekben vettünk részt mint extra erőforrás. Vicces módon egy setup box-al is nyomultunk, ami az Oracle-é volt. Akkoriban a tévén kereszüli internet új dolog volt, amit még a BNV-n is kiállítottunk 1998-ban.

A Matávos Főzelékkel tulajdonképpen a MySpace-t találtátok ki.

Az volt a célja, hogy a Sulinetes generációnak teremtsen egy internetes platformot, az az egy online közösséget javasoltam létrehozni az akkori fiataloknak, amit elfogadott Gecser Ottó. Összeraktuk, de sajnos az Origós csapat – Weyer Balázs, Simó Gyuri, Pohly Feri, Szakadát István, Hegedűs Sanyi – konkurenciának tekintette. Ahelyett, hogy összefogtunk volna kihúzták a dugóból a fzlk.com szervereket. De nincs harag. 🙂

Úgy kerültünk a Tartalom Projekt környékére, akik az Origón dolgoztak, hogy amikor vége lett a setup boxos projektnek akkor hallottuk, hogy létezik egy egy projekt György Péter vezetésével. Közgazdász a környéken sem volt, ezért javasoltuk, hogy vonjanak be minket. Némi unszolás hatására beengedtek, prezentáltunk, szerették és rájöttek, hogy a jelzett modell tényleg fontos, hiszen ez egy üzlet lesz. Balogh is sokat dolgozott, bevételeket modellezett. Mi beszéltük le őket a fizetős kapuról az Origó esetében.

Karafiáth Balázs, Antal Gergely (Alien), 2000-es évek. Forrás: Molnár Dánel (B2Men)

A Pangalaktik Media alapítókat hogyan ismerted meg?

A Carnation szétment a négyes felállásából és az volt a mondás, hogy elnegyedeljük a pénzt és mindenki megy a dolgára. Valamiért – talán azért mert a nevemet viselte – azt gondoltam, hogy nem kell a pénz, hanem kifizetem a többieket és átveszem a céget. Ez egy teljesen őrült dolog így utólag. Nem azért vettem át, mert ott voltak a megállapodások, az ügyfelek. Csak költségek voltak. Felajánlották közben, hogy vezessem azt a céget, amit Matávnetnek hívtak és amiből később az Axelero lett. Egy hónapos gondolkodás után nemet mondtam. Ezzel pedig mint ügyfél meg is szűntek. Egyrészt azért mert nem fogadtam el az állást, illetve nekik akkor már fejlesztőkre volt szükségük. A stratégiai tanácsadós vonal eltűnt. Akkor jött egy elképesztő kapkodós, szokásos startup élet egy teljesen új csapattal, amiben B2Man lett a number 1 player. Molnár Dani (B2Man) volt az első alkalmazott a Carnationnál, akit állásba vettem fel. Ő volt a „kezdő vírus”, aki aztán hozta a többieket. A C3 Pararadiojában találkoztam vele, ahol egy rádióműsorban voltam a vendége. 1999 egy nagyon durva év volt, de aztán stabilizálódtunk. Jött Várkonyi Attila, aki adott befektetést. Aztán Kóka János eladta a cégét, az Elendert a PSI-nak, a PSI-nak volt egy PSI Ventures nevű cége, amely szintén befektetett. Volt pénzünk, növekedtünk és felépült a második generáció, ami aztán szintén szétesett. Ez volt Szűcs Zoli, B2Men, Lipkovics Olga.

Carnation Strategic Internet Consulting, a második generáció. Forrás: Molnár Dánel (B2Men)

Aztán a harmadik generáció vitte tovább a céget: Tóth Krisztián, Duna János, Parragh Kriszta, Szabó Erik. Akkoriban én azt vettem észre, hogy az optimalizáció számomra egyáltalán nem érdekes kihívás. Engem az innovációig érdekel a dolog, a teremts része. Az, hogy hogyan lehet a folyamatokat és a gépezetet még jobbá tenni, az semmilyen húrt nem penget bennem. Az admin teljesen hidegen hagyott, elkezdtem inkább ügyvezetőket keresni. Több próbálkozás után rájöttem, hogy a kívülről hozás nem lesz jó, és inkább belül kellene szétnézni. Volt egy tehetséges, ambiciózus gyerek, aki akkor az egyik második ember volt. Csomó mindenről volt véleménye, jó volt vele az együttműködés. Így lett Tóth Krisztián a Carnation ügyvezetője. Hitch elég mély vízbe ugrott bele. Az indító erő fontos volt, amit ő nagyon jól vitt tovább és optimalizálnia is sikerült a céget. Nagyon jól fejlesztette tovább, elvitte egészen az értékesítésig és azon túl is.

Ez volt a második céged.

Igazából volt tervben egy második cégem már 1994-ben, amit meg kellett volna csinálni. Hogyha tudnék tanácsot adni a korai önmagamnak, akkor azt a tanácsot adnám hogy jobban és okosabban vigyem végig azt az ötletemet, hogy a Digitális Szigetből spin-off céget csinálok. Megvolt az ötlet, Padi Mariannal akartuk megcsinálni a Sziget mellett, aki akkor Amszterdamban élt, ez sem könnyítette meg a dolgot. Mostani fejjel azt csinálnám, hogy 50-50%-ban a Sziget tulajdonosaival alapítom az új internetes céget, amely lehet hogy az első netes cég let volna itthon btw. A mai eszemmel de szépen végig coach-olnám magamat 1993-94-ben. Húszonkét évesen kellett ezeket a döntéseket meghoznom. Nem volt jó mentorom. Nem ismertem senkit, talán még a „mentor” szót sem értettem, és nem voltam benne az akkor még csak sproadikusan létező üzleti körökben sem. Biztos, hogy ma már máshogy csinálnám. Fontos tanácsom azóta is minden startuppernek: találj mentorokat magadnak.

Karafiáth Balázs, 2001. Forrás: Molnár Dánel (B2Men)

2003 februárjában alapítója voltál az Emergencia Kutató Intézetnek. Ennek mi volt a missziója?

Sokféle tudományos diszcíplina képviselői alkották az Egyesületet, ahol rendszeres találkozók keretében arról beszéltünk, hogy az emergencia hogyan jelentkezik a szakterületeinken. Volt közöttünk matematikus, biológus, fizikus, társadalom elmélettel foglalkozó szakember. Összejött egy olyan kör – Maróy Ákos, Csányi Gábor, Kangyal András, Szvetelszky Zsuzsa és az akkori férje, Hajnal Zoli, Brückner Gergely, Fokasz Nikosz, Oborny Bea – ahol mindenki rengeteget tanult a másiktól. Egy nagyon előremutató kezdeményezés volt. Később a tagjai megjelentek a Tilos Rádión lévő műsoromban.

A Magas.les című Kangyal Andrással közösen készített hálózatról szóló műsorotok mettől meddig ment a Tiloson?

1997-től tartott 2005 végéig. Tóth Szabi hívott meg műsorkészítőnek, amiért örökre hálás leszek neki. A műsornak volt rengeteg iterációja. Kürti Tom volt társam sokáig benne. Először hajnali 6-tól 7.30-ig csináltuk, ami miatt borzalmasan álmosak voltunk mindig. Aztán átkerültünk a délutáni sávba, majd lett egy késő időpontunk este 10-től. Kangyal András felesége, Sterk Barbara „fekete csütörtöknek” nevezte az adás napját, mivel unicum-sörrel kezdtük a műsort és folytattuk mindenféle tudatmódosítókkal a Kultiplexben. Akkor ott volt minden. Amikor elmentem a Yale-re megszűnt, illetve közben András első gyereke is megszületett.

Kik voltak a vendégeitek?

Sokféle embert hívtunk meg a műsorba és őrült kérdéseket tettünk fel arról, hogy a technológia hogyan változtatja meg a szakmájukat. Ez egy nagyon kurrens kérdés volt, amiről mindenki fejében egy csomó minden volt. Mindenki úgy ment el, hogy milyen szuper beszélgetés volt. Ezeket learchiváltuk. Az adások sokszor nekünk is filozófiai ráébredéseket hoztak. Példul vendégünk volt pl. Oborny Bea elméleti biológus egy virológus barátjával is, akitől megtudtuk, hogy az a vírus a jó, ami nem öli meg gyorsan az áldozatát. Az AIDS vírus azért nem terjedt anno, pedig az 50-es években is szedett már áldozatokat, mert mindenki azonnal belehalt. El kellett romlania ahhoz, hogy elkezdjen terjedni. Nem a kőkemény vírusok terjednek, hanem azok, amelyek életben hagyják az áldozatukat vírust terjeszteni. Ilyen típusú rádöbbenéseink voltak, amit én nagyon szeretek. Ezért csinálom a coachingot a tanítást és mindent, hogy az a bizonyos csillogás feltűnjön a másik szemében, amikor valaki ráébred valamire, amikor leeesik a tantusz – nálam vagy a hallgatóknál vagy a kliensemnél. Nekem ez a drogom, olyan interakcióban érzem jól magam, ahol csilllognak a szemek, mert akkor van egy flow, van egy működés és közben rengeteg okosodás is. Ezekből az adásokból ma is lehetne tanulnia a huszonéveseknek. Fel is kellene tenni őket – jelentkezzen akinek van kedve magas.les önkénteskedni.

Lettek jó mentorok az életedben később?

A Carnation-ös időkben Kürti Sanyi nagyon sokat segített, sokat tanultam Horváth Lacitól is, ők társtulajdonosok is lettek a cégben. 2002-ben elkezdtem a doktorimat és ott tanított Mérő Laci is. Ő igazi mentorom lett. A doktori onnan jött, hogy csak akkor taníthat bárki az új akadémiai rendszerben ha van PhD-je. Apám régi barátja Horányi Özséb csinált akkoriban egy kommunikációs doktori programot, aki érdeklődő, okos embereket keresett, tehát volt egy fogadókészség. Fogtam magam és visszaültem a padba, ami 2002-2003-ban egy megnyugvásos, okosodós, nagyon jó időszak lett az életemben.

A mémekkel kapcsolatosan Danival (B2Men) már korábban is rengeteget agyaltunk, mert ő fordította a Memetikai Lexikon nevű internetes szöveget, ami terjedt akkoriban. Ő adta át a mém vírusát nekem. A doktori témám is ezzel lett kapcsolatos. Nemcsak az volt a mázlim, hogy találkoztam Mérő Lacival, de az időzítés is kedvezett egy új cég indításának. Akkor állt le az előző cége, ami egy zseniális ötletre alapult, de sok évvel az ideje előtt indult. Kitalálták előre, hogy a telefonokon fogunk játszani, azonban a NOKIA azt mondta, hogy van ez a kígyós játék, miről beszélünk, nekik az is elég. Hiába kapott a Phone2play 1,5 millió dolláros befektetést és hiába csináltak mindent jól, az ötlet sok évvel korábbinak bizonyult a piaci és technológiai helyzethez képest. 2008-ban robbant csak be a piac. Lacinak volt ideje és én jeleztem, hogy mém vonalon lehetne csinálni egy céget. Azt mondta, hogy volna kedve. Így kezdtük el a Darwins-t 2003-ban vele és nagyon hamar beszállt Szvetelszky Zsuzsa, Kálmán Kata, később csatlakozott Brandt Zoli.

Így lett a harmadik céged a Darwin’s Evoulition Marketing nevű memetikai tanácsadó és evolúciós marketing cég. Internetes vállalkozóból pedig üzleti tanácsadó és kommunikáció-kutató lettél.

A mai napig működik, pedig anno 5-10 évet adtunk neki Lacival. Idén is nagyon izgalmas projekteket csinálunk. A Carnation-ban nekem borzasztó volt, hogy mindenkit feketén kellett alkalmazni többé-kevésbé. Minden vállalkozó, aki pénzt akar keresni, annak csalnia kell. A piac és a járulékok egyszerűen nincsenek összhangban, ami megöli a HR-t. Éppen ezért a Darwins-ban nincsenek alkalmazottak. Az ügyvéddel végigcsekkoltuk azt, hogy mit jelent, hogy munkahely. Ez nincs a Darwins esetében. Ebben a cégben titulusok sincsenek. Ez egy olyan cég, ahol mindenki máshol dolgozik és amikor van projekt, akkor összeülnek Brandt Zoli ügyvezetésével és megcsinálják 2-3 hónap alatt, majd mindenki megy a dolgára megint. Régebben volt, hogy 2-3 projektet is vittünk párhuzamosan. Mostanában kevesebb projekt volt, hiszen Amerikában voltam öt évig, így fele annyi volt a sales erő.

Miről szólt ez az öt év?

Zseniális volt. Kint tanultam ki a hipnoterápiát és továbbfejlesztettem a coaching tudásomat, amit már itthon is tanultam Mérő Laciék coach sulijában. Megtanultam motorozni és sokat is motoroztunk. Arany életünk volt. A probléma az volt, hogy üzletileg nem jött be. Úgy döntöttem, hogy nem dolgozom többet olyan cégnek, aki nem tartja tiszteletben az emberi és környezeti értékeket. Azóta nagyon jól érzem magam a bőrömben. De az látszik, hogy a millió dollárok nem ebből a megközelítésből lesznek. Azért mentem ki, hogy a Darwins-nak megcsináljam a leányvállalatát és meg is volt hozzá a megfelelő kontakt, aki azt mondta, hogy „Let’s do it!” 50-50 %-ban. Azóta is követem az útját, most csinált egy új céget és előtte hármat vitt el a tőzsdei bevezetésig. Arra jöttem rá mindeközben, hogy az a háztáji technológia, amit mi csinálunk a Darwinsban, hogyha emögé oda teszel pár millió dollárt és Stanford és MIT-n végzett embereket, akkor hirtelen a research-ből prediktív less, majd pedig potenciálisan befolyásolóvá válik az egész.

Karafiáth Balázs, Kalifornia, 2016

Azt éreztem, hogy nem lesz már arra hatásom, hogy kinek dolgozzunk. Volt egy egy hónapos gondolkodásom. El is mentem újra Feldmárhoz Kanadába, hogy csináljunk erre pár ülést, mert úgy éreztem, hogy ez egy sorsfordító helyzet. Az is volt. Nemet mondtam, amit Mérő Laciék nem vettek jó néven, de megértették. Ez nagyban befolyásolta azt, hogy ma nem egy kaliforniai multimilliomos cégvezetővel beszélsz, hanem egy magát inkább nagyon a helyén lévő Balázzsal. Ebből a versenyből én kiszálltam. Ezután jött a hipnoterápia, a coaching és megtaláltam a saját életcélomat, ami egy nagyon más emberré tett. Ez egy nagy váltás volt az életemben, ami jött és megpörgetett. Nem készültem rá.

Abban, hogy ekkora váltás jöjjön az életedben mennyire volt szerepe Feldmár Andrásnak? Milyen a kapcsolatotok?

Nagyon nagy szerepe volt benne. Nélküle ki tudja, hol lennék ma. 2006-tól volt ő a terapeutám körülbelül 2012-ig. András tanított meg rengeteg mindenre, például az életre és a szeretetre. Apró dolgok. Távoli de szerető a kapcsolatunk, épp a Feldmár Intézetben ölelkeztünk össze legutóbb ahova meghívtak egy workshopot vezetni.

Mivel foglalkozol mostanában?

Egy hónapja úgy döntöttünk feleségemmel Évivel, hogy kalandvágyból hazaköltözünk másfél éves Anna Paloma lányunkkal együtt. Most a coaching praxisomat építem. Klienseket fogadok. A filozófiám, hogy egy tiszta, nyílt gondolati térbe invitálom a klienseimet, amibe ők nagyon izgalmas problémákat hoznak be. Ezekkel mindig nekem is dolgom van. Rajtuk keresztül megtapasztalhatom és megoldhatom magamnak is közben. Ezzel teremtem meg a megélhetésünket is, plusz itt van ez a város, ami leszámítandó a leszámítandókat egy zseniális hely. Van kultúra, van víz, napsütés és organikus kaják. Most elmegyek vállalati projektek irányába. Szeretnék több vállalati coachingot csinálni. Rakunk össze egy nyári tábort, workshop terveket. Nyáron a Social Fokus nevű csapattal csinálunk egy elvonulást. Igazi, jó kis tudatos életünk van, amiben nagyon jól érzem magam. Lassan elkezd beszélni a lányom, ami elképesztő további kapcsolati szintet jelent majd vele és már nagyon várom. Life is good.

A technológia fejlődés és a lehetőségei nem érdekelnek tovább? Elengedted?

Kicsit visszajöttem a technológiából az ember felé. Én azt látom, ahogy a feleségem megfogalmazta a minap, miután megtekinttük a Guardians of the Galaxy 2. című kíváló alkotást, hogy a fénysebességhez itt a fény hiányzik, és nem a techológia. Ahhoz, hogy az emberiség szintet tudjon lépni ahhoz nem a technológiai fejlődés hiányzik, hanem az emberiség fejlődése. Én most az emberiség fejlesztésén dolgozom, egyelőre emberenként.

Amit az elmúlt öt évben Amerikában láttam az unalmas volt. Amit meg izgalmasnak látok, az túl mély nekem. Az izgalmas dolgok olyan területen történnek, amihez én nem értek: AI, Machine Learning.

Amit most látok a tech felszínén az emberi-erkölcsi szempontból szerintem borzalmas. Valami nagyon izgalmas történt korábban, amiből egy csomó silány customer termék lett valószínűleg az imagináció hiánya miatt. Egy csomó olyan dolog van, ami engem semmilyen módon nem hoz lázba. Volt egy nagyon komoly technológiai innováció, a net és ami az interneten mint platformon megvalósult, ami nagyon erős változást hozott. Mintha ennek most az optimalizációja zajlana innovációk helyett. Régen láttam már olyan dolgot, amire azt mondom, hogy húú! Nekem nagyon tetszik a user experience és a forradalom ami ott zajlik, de azt látom, hogy az emberek arra használják a tudásukat, hogy a többi embert hogyan lehet még több vásárlásra kényszeríteni, olyan dolgokéra, ami nem kell nekik és amire nincs pénzünk. Az emberek eladósítják egymást a technológia segítségével. Ez nem túl fényes jövőt jósol. Ha én ott éltem ahol a jövő már ott van, akkor senkinek se legyenek illúziói. A Szílicium völgyi iskolákban az egyik legmagasabb az öngyilkosok aránya Amerikában, mert a szülők kényszerítik a 6-10 éves gyereküket arra, hogy már az egyetemi felvételire készüljenek. Minden oda vezet, hogy ők hogyan fognak bekerülni a Harvard-ra.

Ebben én nem szeretnék résztvenni. Nem lettem amerikai, nem írom alá ezt a rendszert, nem gondolom azt, hogy ez egy jobb világhoz vezet. Ez a rendszer embertelen és barátságtalan. Tíz éve még voltak illúzióm, de az amerikai választás fényesen igazolta a kiábrándulást a rendszerből és szedtük a sátorfánkat. De lassan elkezdenek látszódni dolgok a Szílicium völgyben is. Erre jó példa a Google korábbi termékfilozófusa, Tristan Harris által indított mozgalom, a Time well spent (hasznosan töltött idő). Nézzük már meg, hogy mit nyomkodunk és milyen hatással van ránk.

[1] A Magyar Telekom korábbi stratégiai igazgatója, akit az amerikai pénzügyi felügyelet, a SEC peren kívül 150 ezer dolláros bírságra ítélt a montenegrói és macedón leányvállalatok megvesztegetései miatt 2017-ben.

Kapcsolódó beszélgetések:

„Ma igaz, hogy többet tud az, aki kevesebbet tud.”
Seres Szilvia beszélgetése Antal „AlieN” Gergővel.

„Olvastuk Gibsont, volt Tetsuonk, ezerrel ment az Electronic Body Music, kezdődött a rave.”
Seres Szilvia beszélgetése Molnár Dániellel

„A vízió jobb volt mint az Ars Electronica Center új központjáé.”
Beszélgetés Maróy Ákossal

„Vicces, hogy az Asimovon, Clarkon, Lemen, Bradburyn vagy a Strugackij testvéreken felnőtt generáció benne él gyermekkora science-fiction ígéreteiben”
Seres Szilvia beszélgetése Kangyal András interakció tervezővel

A kutatás az NKA támogatásával valósult meg.

Megosztom

Written by:

Comments are closed.